Young

(ejtsd: jöng), 1. Brigham, északamerikai mormon felekezeti vezér, szül. Whittinghamben (Vermona) 1801 jun. 1., megh. 1877 aug. 22. Egyszerü földbirtokos családból származott. 1832. áttérvén a mormonizmusra (l. Mormonok), ezen felekezet értelmében kezdett prédikálni az Ohio államban levő Kirtlandben. 1835. az egyház tizenkét apostolának egyikévé jelöltetvén ki, misszionáriusként az új angolországi államokba küldetett, hol is a konvertiták szerzésében igen nagy sikert fejtett ki. A mormonok kiűzetvén Kirtlandból Misszuriba, majd onnan Illinoisba, 1844. Y. választatott meg a mormonok elnökévé. Illinoisból is kiűzetvén, az elnök Utahba vezette népét, hova hosszu és fárasztó utazás után 1847 jul. 24-én érkeztek meg s az utánok jövő mormonokkal együtt megalapították Salt Lake City fővárossal a mormon territoriumot, melynek az Északamerikai Egyesült Államok elnöksége által kinevezett birákkal, kormányzókkal sok nehéz küzdelme volt. Nagy érdemeket szerzett felekezete anyagi felvirágoztatása körül. 17 feleséget, 44 gyermeket és két millió dollárt hagyott maga után.

2. Y. Eduárd, angol költő, szül. Uphamban (Winchester mellett) 1681., megh. Welwynben 1765 ápr. 12. Jogot végzett, azután a papi pályára lépett át. 1727-ben II. György király káplánja, 1730-ban welwyni rektor, 1761-ben az özvegy walesi hercegnő udvari papja. Legnevezetesebb munkája, mely a XVIII. sz. összes költőire nagy hatással volt: The complaint or Night-thoughts (London 1742-46, magyarul: Y. éjtzakáji és egyéb munkáji, Mellyek magyar nyelvre fordíttattak Pétzeli József által, Győr 1787); Y. éjjelei avagy siralmi, mellyet frantziából fordított báró nalátzi Nalátzi József (első darab, Nagyszeben 1801). Szatirái: Love of Fame, the universal passion (London 1728); Resignation (u. o. 1661); One original composition c. munkájában elméletileg szakít a klasszicizmussal és a költészet teljes lényegét Shakespere műveiben látja megtestesülve. Összegyüjtött munkái: Complete works, Doran életrajzával (2 köt., 1854); Poetical works (1871).

3. Y. Eduárd, brit Afrika-utazó, tengerésztiszt, szül. 1831 okt. 23-án. 1861-63. bejárta a Zambézi vidékékt, 1867. az angol kormány megbizta az eltünt Livingstone felkeresésével. Utóbbi halála után alapította Y. Livingstonia misszióállomást a Njassza-tó partján s tudományos kutatásokat eszközölt utóbbi területén, melyekről Nyassa, adventuresin Central-Africa (London 1877) c. munkájában számol be.

4. Y. Tamás, angol tudós, szül. Milvertonban (Somersetshire) 1773 jun. 13., megh. Londonban 1829 máj. 10. 1792. Londonba ment, hogy egyetemi tanulmányait megkezdte; az orvosi szakra határozta magát. Később Edinburgban, végre pedig Göttingában látogatta az egyetemet, hol 1795. orvostudorrá avatták. 1797. anyai nagybátyja a hires Brocklesby orvos meghalt és Y.-re körülbelül 10 000 font sterlingnyi vagyont hagyott. 1800. Y. megkezdte orvosi praxisát, melyet elég sikerrel is folytatott. 1801. a Royal Institutionon tanári állást vállalat, de azt már két évvel ezután ismét elhagyta. Nagy nyelvismerete és tudományossága egyaránt közreműködtek arra, hogy 1802. a Royal Society «foreign» titkárává válassza. 1809. és 1810. a Middlesex Hospiatlon orvostudományi előadásokat tartott, 1811. pedig a St. George's Hospital orvosa lett és ezen hivatalában maradt egész haláláig. 1818. a Board of Longitude titkára lett, 1827. pedig a párisi akadémia választotta meg külső tagjává Volta helyébe. Számos és nagy jelentőségü munkái közül a következő címüeket említjük: Outlines of experiments and inquiries respecting sound and light (Phil. Trans. 1800); A course of lectures on natural philosophy and the mechanical arts (2 köt., London 1807); An introduction to medical literature, including a system of practical nosology, intended as a Guide to students and an assistent to practitioners (u. o. 1813, orvosi tartalmu); A syllabus of a course of lectures on natural and experimental philosophy (1802); Elementary illustrations of the celestics mechanics of Laplace (1821); Egyptian dictionary (1829). Miscellaneous works gyüjteményt halála után Peacock és Leith adták ki, életrajzzal (3 köt., 1855). V. ö. Memoirs of the life of Th. Y. (London 1831).

Young-Helmholtz-féle szinelmélet

l. Látás (XI. köt., 274. old.).

Youngstown

(ejtsd: jöngsztaun), Mahoning county székhelye Ohio amerikai államban, a K-i határ közelében, a Mahoning partján, (1890) 33 320 lak., vaskohókkal, hengerművekkel, vasöntéssel, vagon- és kocsigyártással, szép nagy szinházzal, termékeny környékkel.

Ypern

(Ypres, Jeperen), egykoron megerősített város Nyugat-Flandria belga tartományban, a csatornázott Yperlée és vasút mellett, termékeny vidéken, (1890) 16 505 lak., csipke-, pamutárukészítéssel és fehérítéssel. Egykoron virágzó posztógyártása megszünt. Régi nagyságának (állítólag 200 000 lakosa volt) tanubizonysága a hatalmas (4870 m2) a XIII. sz.-ban megkezdett posztócsarnok, most városháza, amelyet újabban a Puyenbrock által készített 44 flandriai grófnak szobra, belsejében pedig Guffens és Swerts kitünő freskói díszítik; az első emelet falain 1876 óta Pauwels 12 képe látható. A gót Szt.-Márton-templomban (XIII. sz.-ból) van eltemetve Jansen, aki 1635-38. volt itt püspök. Y. a XIV. sz.-ban részt vett az Artevelde Fülöp vezérlete alatti fölkeésben a flandriai grófok ellen, de már a roosebekei csata (1382) előtt megadta magát a franciáknak, amiért 1383. a gandiak és angol segélycsapatok ostrom alá vették és keményen büntették; ez időtől kezdve indult hanyatlásnak a város jóléte. A XVI. és XVII. sz.-ban is gyakran volt ostromoknak szinhelye, mig végre II. József császár 1781. a vár bástyáit leromboltatta. V. ö. Vandenpeereboom, Ypriana (3 köt., Brügge 1878-80).

Ypsilantis

(Hypsilantis), görög fanariota család, mely eredetét egész a Komnenosok családjáig felviszi. Sándor (szül. 1725.) dragomán (tolmács) volt a portánál, azután 1774-82. Oláhország hoszpodárja és törvénykövet is adott ki. Röviddel az osztrák-orosz-török háboru kitörése előtt 1790. másodszor is kinevezték oláh hoszpodárnak, de az osztrákok elfogták és a brünni Spielbergre vitték, hol egész a béke megkötéséig (1792) fogva volt. Visszatérvén Konstantinápolyba, magára vonta a porta gyanuját azzal a tervvel, miszerint a görög és török nép összeolvasztásából egy új és életrevaló nemzetet létesítsen. A szultán e miatt kínos halállal kivégeztette 1805-ben. - Fia Konstantin már mint ifju táplálta keblében Görögország felszabadításának eszméjét, de az összeesküvés kitudódott s Y Bécsbe menekült. A szultán ezúttal megkegyelmezett neki, mire Y. viszatért a török fővárosba, hol a porta dragománjává lett, majd 1799. Moldvaország, röviddel utóbb Oláhország hoszpodárjává neveztetett ki. Miután 1805. ezen méltóságtól megfosztatott, Y. Szt.-Pétervárra ment. 1806-ban 20 000 orosz katona élén vissza tért Bukarestbe, hol egy görög szabad csapatot szervezett, a szerbeket fellazítá s Görögország felszabadításához fogott. Azonban a tilsiti béke megakasztá működését s erre Oroszországban keresett menedékhelyet, mire a kormány Kijevben internálta, ahol 1816. meghalt. Öt fia közül a legidősebb, Sándor (szül. Konstantinápolyban 1792 dec. 12.) atyját 1805. Szt.-Pétervárra követte, hol 1809. mint tiszt a lovas testőrségbe lépett s az 1812-13-iki háborukban vitézül harcolt. I. Sándor cár 1814. kinevezte ezredessé, majd hadsegédév. 1817. vezérőrnaggyá lépett elő s egy huszárdandár parancsnoka lett. 1820. végén a heteria titkos szövetség élére állott s megkezdé forradalmi működését. Vladimireszku Tivadar már 1821., Y. tanácsa ellenére tűzte ki a felkelés zászlóját (mely mozgalom tulajdonképen az erőszakos bojtárok ellen volt intézve, de mit a legtöbben a török ellen irányulónak tekintettek), mire Y. kénytelen volt a heteriának segítségére sietni és csapataival Moldvába tört. A felkelők azonban vérmes reményeikben csatlakoztak; a felkelés a többi török tartományokban elmaradt s minthogy Metternichre és a szent szövetségre való tekintetből, Oroszország is ellenezte a felkelést, Y. hivei cserben hagyták vezérüket. 1821 jun. 19. Y. Dragasán kolostor közelében a törököktől megveretvén, fivérével Miklóssal Erdélybe menekült, hol a reakciónárius osztrák kormány által letartóztatva, Munkács várába, 1823. pedig Theresienstadtba (Csehország) záratott s csak 1827. orosz közbenjárás folytán nyerte vissza szabadságát, mire Verona jelöltetett ki számára tartózkodási helyül. Éppen Veronába készült, midőn útközben Bécsben 1828 jan. 21. meghalt. - Öccse Demetriosz (szül. 1793 dec. 25.) orosz hadi szolgálatban tüntette ki magát; 1821. Sándor bátyja tanácsára Moreába ment, hogy ott a felkelés élére álljon. Ámbár Mavrokordatosz és pártja részéről sokféle kellemetlenségnek volt kitéve, mégis kiváló katonai érdemeire való tekintetből az első nemzetgyülésen Epidauruszban a törvényhozó testület elnökévé választatott. Miután 1822 folyamán Közép-Görögországban szép sikerrel harcolt a törökök ellen, oda törekedett, hogy a vezérszerepet a felkelésben a katonai párt kezeiben egyesítse. De terve nem sikerült s miután sokféle csalódáson ment keresztül, a magánéletbe vonult vissza. 1828. Kapo d'Istrias elnök a görög csapatok fölötti parancsnoksággal bizta meg keleti Görögországban. Y. azonban már 1831 okt. elbocsátását kérte s 1832 jan. 3. Bécsben meghalt. Az a Y. hercegi család, mely Eichhorn kastélyban (Brünn mellett) székel, ez utóbbinak fivérétől származik, Y. Gergelytől, ki 1835 jul. 12. elhalálozott.

Yriarte

l. Iriarte.

Yrieix

Saint, francia város, l. Saint-Yrieixla-Perche.

Yrjö-Koskinen

finn történetiró, l. Forsman.

Yrun

spanyol város, l. Irun.

Ysa pur es chomuv uogmuc

l. Halotti beszéd.


Kezdőlap

˙