Kezdőlap

Bajor Gizi, 1915-ig Beyer, Bayer, utána Bayor, majd Bajor (Bp., 1893. máj. 19.Bp., 1951. febr. 12.): színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja (1928), Kossuth-díjas (1948), kiváló művész (1950). A Színművészeti Ak.-t 1911-től 1914-ig végezte mint Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa. Már növendék korában feltűnt a Nemzeti Színházban, Népoty A kicsinyek c. darabjának egyik szerepében (Villaret Fanny). Tóth Imre 1914. máj.-ban szerződtette a Nemzeti Színházhoz, s mint a színház tagja először Gaál József Peleskei nótárius c. darabjának Lizi szerepét játszotta. Egy év megszakítással – 1924–25-ben a Magyar Színházhoz szerződött – haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Első sikerét 1915-ben Gárdonyi Géza Annuskájának címszerepében aratta. Ambrus Zoltán igazgatásának első esztendejében (1917–18) került az együttes élvonalába három magyar darab (Móricz Zsigmond: Pacsirtaszó, Bródy Sándor: A dada, Molnár Ferenc: Uri divat) és két Shakespeare-mű (Ahogy tetszik, Romeo és Julia) főszerepeinek feltűnést keltő alakításával. Tehetsége Hevesi Sándor rendezői irányítása mellett bontakozott ki. Igazgatói kinevezése után Hevesi 1922-től kezdve reá építette műsorát. A 20-as évek végén már az ország egyik legnagyobb és legünnepeltebb művésze volt. Gyakran vendégszerepelt fővárosi magánszínházakban is: Medgyaszay Színház (1919), Belvárosi Színház (1920), Budai Színkör (1923), Városi Színház (1924), Vígszínház (1926, 1937), Andrássy úti Kabaré (1931, 1932, 1933), Magyar Színház (1936, 1945, 1947), Pesti Színház (1946), Pódium (1948). 1929-től kezdve rendszeresen fellépett a Rádióban is. 1938-ban rendezte Székely Júlia Nóra leányai c. darabját a Kamaraszínházban. 1918–1941 között számos filmben játszott, többek között az 1929–30-ban Párizsban forgatott két sokverziós film m. változatában. Közismert jótékonysága és a szegény festők fölsegélyezésére szervezett műteremaukciói csak fokozták rendkívüli népszerűségét. A II. világháború alatt bátran állt ki az üldözöttek mellett is. Első férje dr. Vajda Ödön ügyvéd (1920-1927), a második dr. Paupera Ferenc, a Földhitelbank ig. ja (1928–1932), a harmadik dr. Germán Tibor orr- és gégespecialista, egyetemi tanár (1933–1951) volt. Halála tragikus körülmények között következett be. Férje, attól való indokolatlan félelmében, hogy feleségét teljes süketség, agydaganat és kínos halál fenyegeti, megzavarodott elmével megölte, majd utána öngyilkos lett. A halálát követő évben budai villájában emlékmúzeumot nyitottak meg. Rendkívül széles skálájú művész volt. Klasszikus és modern, drámai és vígjátéki műfajban egyaránt páratlan alakításokat nyújtott. Játékát gondos kidolgozás és szerkesztés, magasfokú beszédtechnika és mimikai készség, gazdag árnyaltság és nagy játékosság, humor, drámai erő és átalakuló képesség jellemezték. Káprázatos technikájával – Hevesi Sándor szerint – a leglehetetlenebb feladatokat is könnyedén meg tudta oldani. A kötött szövegű klasszikusok helyett szívesebben játszott laza szövésű modern darabokat, ahol alakteremtő ereje, ötletessége és technikája szabadabban és gazdagabban érvényesülhetett. Sikereit a darabok százon felüli előadássorozatai jelezték. – F. sz. Miranda (Shakespeare: A vihar, 1920); Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom, 1921); Blanche (Csathó: Az új rokon, 1922); Viola (Shakespeare: Vízkereszt, 1923); Anna (Shaw: Tanner John házassága, 1923); Sárika (Zilahy: Süt a nap, 1924); Wangel Hilda (Ibsen: Solness építőmester, 1924); Fruzsina (Zilahy: Zenebohócok, 1925); Cyprienne (Sardou és Najac: Váljunk el, 1926); Katica (Csathó: Te csak pipálj, Ladányi, 1927); Phoebe (Barrie: Vén leányok, 1927); Haitang (Klabund: A krétakör, 1927); Judit (Zilahy: A tábornok, 1928); Minna (Lessing: Barnhelmi Minna, 1929); Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este, 1929); Leila (Szép Ernő: Azra, 1929); Szendrey Júlia (Herczeg: Szendrey Júlia, 1930); Erzsébet (Besier: Ahol tilos a szerelem, 1933); Klementina (Zilahy: Az utolsó szerep, 1935); Zilia (Heltai: A néma levente, 1936); Lavinia (O’Neill: Amerikai Elektra, 1937): Cecile (Herczeg: A kék róka, 1937); Juci, Judit (Herczeg: Utolsó tánc, 1938); Donna Diána (Moreto: Donna Diána, 1939); Anna (Bókay: A feleség, 1939); Magdi (Bókay: Négy asszonyt szeretek, 1940); Nóra (Ibsen: Nóra, 1941); Ásvayné (Harsányi: A bolond Ásvayné, 1942); Gauthier Margit (Dumas: A kaméliás hölgy, 1943); Esther (Cocteau: Szent szörnyetegek, 1945); Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra, 1946); Diana grófnő (Lope de Vega: A kertész kutyája, 1949); Anna (Tolsztoj–Volkov: Karenina Anna, 1949): Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem, 1950). – Legszebb rádióelőadásának hangfelvétele megmaradt: Puskin: Mese Szaltán cárról (1949). – Filmjei kevésbé jelentősek, nem volt sem jó rendezője, sem jó operatőrje. – I. f. A 100 000 koronás ruha (1918); Az ősasszony (1919); A megbűvöltek (1921); Petőfi (1922); Rongyosok (1925); A kacagó asszony (1929–30, Párizs), Az orvos titka (1929–3o, Párizs); Halló Budapest (1935); Kétfogoly (1937); A szűz és a gödölye (1941). – Irod. Staud Géza: B. G. (Bp., 1958); Escher Károly–Vajda Miklós: B. G. (Bp., 1958); Csathó Kálmán: B. G. A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960).