Kezdőlap

Bocatius János; Bock (Wetschau, Lausitz, 1549Uherski-Brod, Morvao., 1621. okt. 31.): humanista költő és író. Kassai főbíró. Isk.-it Szászo.-ban végezte, Wittenbergben magisteri fokozatot szerzett. Az 1580-as években Mo.-ra költözött. Előbb a Szepességen, majd valószínűleg Selmecbányán volt tanító, 1594-ben az eperjesi kollégium rektora. Ekkor már országos hírű pedagógus és költő. 1598-ban I. Rudolftól m. nemességet és koszorús császári költő címet kapott. 1599-ben Kassa városa meghívta isk. irányítására. 1603-ban a város főbírája lett. 1604 elején a város megbízásából a császárnál járt a protestánsoktól erőszakkal elvett nagytemplom visszaadása ügyében, de eredménytelenül. 1605. nov. 11-én Bocskai csapatai előtt megnyitotta a város kapuit. Ettől kezdve a fejedelem bizalmas híve és udvari költője. 1606-ban Bocskai megbízásából a német birodalomba ment, hogy megszerezze a német protestáns fejedelmek támogatását, de Henrik braunschweígi hg. elfogatta és kiszolgáltatta a császárnak. Életfogytiglani börtönre ítélték, de 1611-ben megszökött a prágai börtönből. Kassára menekült, majd a császári kegyelem elnyerése után ismét a kassai isk. rektora. Bethlen Gábor idején a gyulafehérvári könyvtár ig.-ja és fejedelmi titkos tanácsos. Többször járt diplomáciai megbízásokban, egyik útján érte utol a halál. Számos latin nyelvű dicsőítő költeményt és üdvözlő beszédet írt. Megírta Mo. és Erdély Bethlen alatti történetét is, de ez a munkája elveszett. Megírta útját Bocskaival Rákos mezejére. – Commentatio epistolica, 1605 (kiadta Bél Mátyás: Adparatus, I. Posonii, 1735); Hungaridos libri poematum V. (latin versek gyűjteménye, Bartphae, 1599).