Kezdőlap

Bocsánczy János (Szamosujvár, 1920. jan. 11.Bp., 1986. júl. 25.): bányamérnök, egyetemi tanár. Bányamérnöki tanulmányait Bukarest és Temesvár után Sopronban fejezte be (1943). A somsályi, a berentei és a tatabányai 15. aknánál dolgozott üzemvezető főmérnökként. 1951-53-ban a Bánya- és Energiaügyi Min. titkárságának vezetésével bízták meg. 1952-től a Bányagépalkalmazási Kísérleti és Kutató Intézet ig.-ja, majd az 1955. évi egyesítés után a Bányászati Kutató Intézet ig. h.-e. Ez időben fordult érdeklődése a széngyaluk hazai alkalmazásának vizsgálata felé. 1957-től a borsodi szénmedencében dolgozott. Közel 15 évi üzemi és kutatómérnöki tevékenység után az egy.-i oktatást választotta élethivatásának (1959). Egy.-i docens, majd 1968-1985 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-en a bányagéptani tanszék vezetője. Jelentős a kőzetek jövesztésének elméleti és gyakorlati vizsgálatával foglalkozó kutatása. Közel száz szakmai publikációja jelent meg. Az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára volt (1951-54). – F. m. Bányászati szállítóberendezések (Bp., 1974); A mélyműveléses bányászat termelő munkagépei (Bp., 1985). – Irod. B. J. (Bánt. és Koh. L., 1987).