Kezdőlap

Csáki Frigyes (Bp., 1921. márc. 11.Bp., 1977. aug. 29.): gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1965, r. 1976), alelnöke (1976), Állami díjas (1973). Bár az Orsz. Matematikai Tanulmányi Versenyen második lett, nem vették fel az egy.-re. Szövőgyári munkásként végezte el a textilipari isk. egyéves tanfolyamát. A II. világháború idején több ízben hívták be munkaszolgálatra, ahonnan megszökött. 1945-ben iratkozott be a bp.-i műszaki egy.-re, 1949-ben szerzett oklevelet. Utána ugyanott a villamosgépek üzemtana, ill. a különleges villamosgépek tanszékén lett gyakornok, adjunktus, docens. Értekezéseivel 1955-ben elnyerte a kandidátusi, 1960-ban a tudományok doktora fokozatot. Ebben az évben a bp.-i műszaki egy. automatizálási tanszékére nevezték ki, 1961-től tanszékvezető egy.-i tanár, 1963-ban az egy. rektorhelyettese, 1964–1969 között rektora volt. Sokat tett az oktatás, a villamosmérnökképzés korszerűsítéséért. Oktatói munkássága mellett 1954–56-ban a Villamosenergiaipari Kutató Intézet tudományos osztályvezetője. Alapító tagja volt a MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének és egy ideig ig. h.-e. –Tudományos tevékenysége pályája kezdetén az energiaátvitelre, később a különleges villamosgépekre irányult. Az 1960-as évektől érdeklődése az erősáramú ipari elektronika, majd az automatizálás, folyamatszabályozás és irányításelmélet felé fordult. E szakterületeken dolgozott haláláig. Az elektrotechnika, a vezérléstechnika és szabályozástechnika körébe vágó dolgozatai hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Több hazai és külföldi tudományos testületnek volt tagja, ill. tisztségviselője, így a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke, a Pugwash Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a moszkvai Energetikai Intézet t. doktora (1971). 1977-ben elnyerte a Kruspér István Emlékérmet. – F. m. Komplex számok és vektorok elektrotechnikai alkalmazása (Bp., 1952); Változó szlip meghatározása a turbógenerátorok aszinkron üzemében (doktori disszertáció, 1960); Szabályozástechnika (Bp., 1962); Vezérléstechnika (Bp., 1963); A szabályozási rendszerek sztochasztikus analízise (MTA székfoglaló, 1965); Ipari elektronika (szerk., Bp., 1966); Nemlineáris szabályozási rendszerek (Lehoczky Jánossal, Bp., 1966); Szabályozások dinamikája. Lineáris szabályozáselmélet (Bp., 1966); Automatika (Bars Ruthtal, Bp., 1969); Korszerű szabályozáselmélet. Nemlineáris, optimális és adaptív rendszerek (Bp., 1970); Modern control theories. Nonlinear, optimal and adaptive systems (Bp., 1972); Fejezetek a szabályozástechnikából. Állapotegyenletek (Bp., 1973); Bevezetés az automatikába (Bp., 1973); Vezérléstechnika (Barki Kálmánnal, Bp., 1973); Die Zustandsraum-Methode in der Regelungstechnik (Bp., 1973); Szovremennaja tyeorija upravlenyija. Nelinejnije, optimalnije i adaptivnije szisztemi (Moszkva, 1975); Power Electronics (szerk. Bp., 1975); Bevezetés a digitális technikába (Bp., 1977); Irányítástechnikai kézikönyv (főszerk., Bp., 1977); State-space methods for control systems (Bp., 1977). – Irod. Geszti P. Ottó: Cs. F. emlékére (Magy. Nemzet, 1977. szept. 8.); Salgó Rózsa: Cs. F. emlékére (Jövő Mérnöke, 1977); Szentágothai János: Cs. F. (Magy. Tud., 1977. 11. sz.).