Kezdőlap

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17.Debrecen, 1805. jan. 28.): a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Családja dunántúli eredetű, nagyapja ref. lelkész. Apja ~ József képesített sebész-borbély, művelt ember, történelmi és sebészi jegyzetei maradtak fenn kéziratban. ~ a debreceni kollégiumban kezdte isk.-it, s az első osztályokban kitűnt verselési készségével. 1789-től a főisk.-i osztályokat végezte. Kisebb isk.-i fegyelemsértései ellenére megbecsülték és 1793-ban az egyik alsóbb osztály tanításával bízták meg. Tanítványaival baráti viszonyban volt, közös sétáikat, mulatságaikat a tanári kar nem nézte jó szemmel. Első isk.-i perében többszörös fegyelemsértéssel vádolták; az 1794. dec. 9-től 17-ig tartott tárgyalás a püspök közbenjárására enyhe ítélettel zárult. Már diákkorában kapcsolatba került az irodalmi élettel Kazinczy Ferenc és Földi János révén. 1794-ben a Magyar Hírmondóban közzétette kiadandó húsz kötet művének jegyzékét, amelyek nagyrészt csak tervbe vett fordítások. Legjelentősebb eredeti műve ebben az időszakban a Békaegérharc c. vígeposz (1791) és A méla Tempefői c. szatírai játék (1793). Korai szerelmes verseit feltehetően Földi Jánosné, Weszprémi Juliskának írta. Politikai és felvilágosult filozófiai versei jelzik világnézetének kibontakozását. Debrecenből baráti látogatások és legációk alkalmával gyakran kiutazott távolabbi helyekre is. 1795-ben Kiskunhalason, Kecskeméten és Pesten járt. Pesti és budai tartózkodása Martinovics és jakobinus társai kivégzésének idejére esett. Közvetlenül ezután folyt le második kollégiumi pöre, amely kicsapatásával végződött (1795. jún. 20.). Fél évig özvegy édesanyjánál maradt, dec. végén Sárospatakra ment jogot tanulni. Innen 1796. júl. 12-én Pestre, majd Pozsonyba utazott. Pozsonyban kiadta a Diétai Magyar Muzsa c. verses újságot 1796. nov. 1-től dec. végéig. 1797 tavaszától Komáromban tartózkodott, de többször utazott innen barátaihoz, Kovács Sámuelhez Bicskére, Édes Gergelyhez Nagyvázsonyba. Lillának nevezett szerelme komáromi lány volt, Vajda Julianna, aki 1798 tavaszán Lévai István kereskedő felesége lett. A csalódott ~ Keszthelyen próbált tanári állást szerezni, ezért Somogy vm.-i barátainál vendégeskedett Csökölyben, Hedréhelyen, Nagybajomban, Kisasszondon és Kiskorpádon. Közben súlyos tüdőgyulladáson esett át. 1799. jún.-tól a csurgói gimn.-ban helyettes tanár. Tanítványaival előadatta A cultura és Az özvegy Karnyóné c. színdarabját. 1800. febr.-ban elhagyta Csurgót, s Pécsen, Baján át visszatért Debrecenbe. 1801. júl.-ban a Felvidékre utazott, szept.-tőt Pesten az egy.-en mérnöki tanulmányokat akart kezdeni, majd a tél egy részét (jan.-febr.) Komáromban töltötte, s ápr.-ban tért vissza Debrecenbe. 1802. jún. 12-én a nagy tűzvészben ~ék háza is leégett. Ezután építkezéssel és verseinek nyomda alá rendezésével foglalkozott. 1804. ápr. 15-én Váradon felolvasta a Rhédey Lajosné temetésére írt Halotti verseket. Útközben meghűlt, s egészsége már nem állt helyre. A felvilágosodás (különösen Rousseau) eszméiből táplálkozó, antifeudális, antiklerikális, materialista elemeket is tartalmazó világnézete, valamint népies és rokokó vonásokat egybeötvöző kivételes nyelv- és formaművészete egyaránt a 19. sz. plebejus és demokratikus irodalmi törekvéseinek legjelentősebb előfutárává avatja. Líráját – közvetlenül filozófiai és közéleti tárgyú verseit ugyanúgy, mint szerelmi költészetét – rendkívüli gondolati és érzelmi gazdagság, hangulati változatosság, kifinomult zeneiség jellemzi. Művészi fejlődésének tetőpontját Lilla és Ódák c. (csak halála után megjelent) versgyűjteményeiben érte el. Komédiáiban, továbbá Dorottya c. komikus eposzában hol enyhébb, hol élesebb szatírával mutatja be a nemesség kisszerű, provinciális életformáját. – M. Összes művei (Bp., 1922); Összes versei (I-II, Bp., 1956). – Irod: Domby Márton: Cs. V. M. élete (Pest, 1817); Haraszti Gyula : Cs. V. M. (Bp., 1880); Horváth János: Cs. költő barátjai: Fazekas Mihály és Földi János (Bp., 1918); Elek István: Cs. versművészete (Bp., 1937); Klenner F.: Cs. és a preromantika (Pécs, 1938); Pelle E.: Un poète cosmopolite du XVIII siècle: Michel Cs. et la litterature française (Szeged, 1933); Vargha Balázs: Cs. V. M. (Bp., 1954); Pukánszkyné Kádár Jolán: A drámaíró Cs. (Bp., 1956); Cs.-emlékek (szerk. Vargha Balázs, Bp., 1960). – Szi. Szigligeti Ede: Csokonai szerelme (színmű, 1854); Rákosi Jenő:- Tempefői (Bp., 1903, operett Erkel Elek zenéjével); Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény (r., Bp., 1924); Mészöly Gedeon: Földiekkel játszó... (r., Bp., 1936); Tápay Szabó László: Cs. (regényes életrajz, Bp., 1941); Tóth Árpád: Invakózió Cs. V. M.-hoz. (vers).