Kezdőlap

Dömötör Tekla (Bp., 1914. jan. 13.Bp., 1987. nov. 16): folklórkutató, tanszékvezető egy.-i tanár, a történettudományok (néprajz) doktora (1972). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, 1936-ban tanári oklevelet kapott, 1937-ben bölcsészdoktori címet nyert el germanisztikai témájú dolgozatával. Majd egy évet hallgatott még a Sorbonne-on. A folklór, a klasszika filológia és a középkori irod. tört. problémái vonzották. Kapcsolatban állt Kerényi Károllyal és körével, ahová férje, Dobrovits Aladár is tartozott. A háború alatt fordításokkal kereste meg a kenyerét. 1945-ben a Nemzeti Múz. Elnökségén, 1946-53-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott. 1953-ban Ortutay Gyula hívására került az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) folklór tanszékére oktatónak. 1969-81-ig a tanszék vezetője, 1973-1981 között tanszékvezető egy.-i tanár. A tudományok doktora címet 1972-ben kapta, disszertációja A népszokások költészete címmel jelent meg. 1984-ben ment nyugdíjba. 1958-1966 között másodállásban a Színháztudományi Int. osztályvezetőjeként fejtette ki tudományos és tudományszervező munkásságának jelentős részét. A népköltészet, a népszokások, a néphit és a népi színjátszás történeti rétegeit és európai összefüggéseit kutatta. Az e területeken feltárt jelenségeket kultúrtörténeti folyamatként írta le. Művei a m. néprajztudomány időtálló alapművei közé tartoznak. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott, hazai és külföldi folyóiratoknál, kiadóknál jelentek meg művei. Jelentős oktatói életműve is, szellemi örökségét tanítványainak emlékezete őrzi. Előadásokat tartott különböző európai és amerikai egy.-eken is; a bergeni egy. (Norvégia) 1980-ban díszdoktorává avatta. 1985-ben Herder-díjat kapott. Több kormánykitüntetésben részesült. A Magy. Néprajzi Társaság Györffy István emlékéremmel, Ortutay Gyula emlékéremmel és t. tagsággal tüntette ki. Hosszú ideig tagja volt az Ethnographia szerk. bizottságának. – M. A passiójáték (Bp., 1936); Régi magyar vígjátékok (Bp., 1954); Az aranyláncon függő kastély (válogatott mesék, Bp., 1956); A magyarszínjátszás és dráma története (társszerzőkkel, Bp., 1959); A színjátszás funkciója falun (Bp., 1960); Régi magyar drámai emlékek (I-II, Kardos Tiborral, Bp., 1960); Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Bp., 1963); Naptári ünnepek-népi színjátszás (Bp., 1964); Germán, kelta regék és mondák (Bp., 1965); A népi színjátszás Európában (Bp., 1966); Kergarec pokoljárása. Breton népmesék (Bp., 1968); A mesemondó szikla. Észak-amerikai, indián… népmesék (Bp., 1969); Magyar népszokások (Bp., 1972); A népszokások költészete (Bp., 1974); Honti János (Bp., 1975); A magyar nép hiedelemvilága (Bp., 1981); Régi és mai magyar népszokások (Bp., 1986); Táltosok Pest-Budán és környékén (Bp., 1987). – Irod. Voigt Vilmos: D. T. életútja (D. T. 70. születésnapjára, Bp., 1984); Tarján Tamás: Látogatás D. T. könyvtárában (Irodalomtörténet, 1986); Hoffmann Tamás (D. T. Néprajzi Hírek, 1987).