Kezdőlap

Forbát Alfréd (Pécs, 1897. márc. 31.Vällingby, 1972. máj. 23.): építész, festő. A bp.-i műegy.-en kezdett tanulmányait (1914–18) Münchenben a Technische Hochschulén folytatta, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet. 1920–22-ben W. Gropius irodájának munkatársa Weimarban. Gropius berlini építkezésein építésvezetőként működött, részt vett – a csak részben megvalósult – weimari Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban. 1922-ben Weimarban önálló építészeti gyakorlatot kezdett, de megélhetését plakáttervezéssel, reklámgrafikai munkákkal biztosította. A Bauhaus szellemében készült konstruktív, feszült és dinamikus kompozícióit, krétarajzait épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban mutatta be (1926). 1924–25-ben Szalonikiben dolgozott. Ezután Berlinben a Sommerfeld építővállalat főépítészeként (1925–28) lakótelep- előkészítő munkálatokban vett részt. Fontosabb berlini tervezései: a siemensstadti városi lakótelep K-i része (1929–31), a városi sporttelep Berlin-Eichkampban (1929–30). 1928-tól önálló építészirodájában mint a BDA (Német Építész Szövetség) tagja főként lakónegyedeket tervezett Berlinben. Tagja lett a berlini lakásellátási bizottságnak (1929–30), városépítészetet tanított Johannes Itten művészeti isk.-jában (1930–31), 1932-ben tanácsadónak hívták meg a SZU-ba az állami várostervezés megszervezéséhez. Ezután Athénban, a CIAM (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne) tagjaként tárgyalt az athéni kongresszus megszervezéséről, majd W. Dörpfeld munkatársaként Olympiában a Zeusz-templom építész-régészeti kutatását végezte, amelyről egy fejezetet írt W. Dörpfeld: Alt-Olympia (I. köt., 1933) c. könyvébe. 1933–1938 között Pécsett, lakóházak tervezésével foglalkozott. 1938-ban Svédo.-ban telepedett le, 1942-ig Lund egyetemi város mérnöki hivatalának tervező építésze volt, majd Stockholmba települt át. 1945-től a Svéd Építőművészek Szövetségének tagja, 1945–1948 között a svéd lakásépítési szövetkezetek központi szervezetében (HSB) a városépítési osztály h. főnöke. 1959–60-ban vendégtanár a stockholmi műegy.-en. Több svéd város részére készített városrendezési terveket. Városépítészeti elképzelésében jelentős a közlekedés racionális tervezése, a magasház, toronyház mint lakóépület hátrányainak kimutatása. Építészként jobban funkcionáló emberi együttélés feltételeinek megteremtésén fáradozott. Festői tevékenységet is folytatott. Grafikáiból a bp.-i Szépművészeti Múz., s a pécsi Janus Pannonius Múz. őriz néhányat. Tanulmányainak bibliográfiáját közli: Fred Forbát-Kat. Bauhaus Archiv. (Darmstadt, 1969) és Der Aufbau (1957. 6. sz.). – Irod. Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925 (Bp., 1925); Kállai Ernő: Konstruktív művészet (Új Föld, 1927. 3. sz.); Forgó Pál: Új építészet (Bp., 1928); A. Sartoris: Gli elementi dell'architettura razionale (Milano, 1936); Major Máté: A modern építészet szolgálatában (Jelenkor, 1967. 4. sz.); 50 Jahre Bauhaus (katalógus, Stuttgart, 1968); XX. századi magyar származású művészek külföldön (katalógus, Bp., 1970); Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (Bp., 1972); Galambos Ferenc: F. A. halálára (Műv., 1972); Passuth Krisztina: F. A. (Műv. tört. Ért., 1973. 2. sz.); Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919–25. (Bp., 1974).