Kezdőlap

Gerő László, Griesbach (Bálinc, 1884. dec. 7.Bp., 1971. jan. 4.): mérnök-ezredes. Oklevelének megszerzése után az Áll. Földmérés szombathelyi felügyelőségéhez került (1907). Az I. világháború végén haditérképész; a távolfelderítő gyakorlat befejezésével Bozenben egy olyan nyomdavonat vezetője lett, amelyet a bécsi Katonai Földrajzi Intézet (MGI) állított fel a térképező szolgálat keretében. Hadi szolgálata alatt került szorosabb kapcsolatba a térképészeti fotogrammetriával és térkép sokszorosítással. Az osztrák-m. szétválás után a Honvéd Térképészeti Intézet egyik alapító tagja és az első fotogrammetriai egység vezetője Mo.-on (1919-20). Irányításával kezdte meg működését a „fotogrammetriai osztály”, majd a légjárási tilalom után a térképnyomda (1921-25). 1925 után a polgári életben hasznosította térképészeti és nyomdai ismereteit, majd a Hadtörténeti Levéltár térképtárának volt a vezetője 1938. évi nyugdíjazásáig. 1937-ben ő rendezte a hadilevéltár első térképkiállítását. Közben Teleki Pál tanszékén egy.-i előadói munkakörben tevékenykedett és ekkor szerezte meg doktori címét. 1945 után részt vett az aktuális földmérési feladatokban (földreform, telepítés stb:). Levéltári ismereteivel segítette az akkoriban elkezdett várásatások helyének kijelölését, és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a régi térképek alapján azonosítani lehetett a középkori Mátyás-palota helyét. – F. m. A légifényképezés a térképezés szolgálatában (Magy. Mérnök és Építész Egylet Havi Ért., Bp., 1923); Régi térképek a m. kir. Hadtörténelmi Levéltárban (Magy. Katonai Szle, Bp., 1931). – Irod. Lágyi I.: A magyar fotogrammetria évgyűrűi (Geodézia és Kartográfia, 1964. 2 sz.); Bendefy L.: A magyar földmérés 1890-1920 (Bp., 1970); Gazsó M.-Németh F.: A fotogrammetria kezdetei Magyarországon (Földmérő, 1975. 4-12. sz.).