Kezdőlap

Kiss Árpád (Sárospatak, 1889. szept. 16.Szeged, 1968. nov. 10.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1954), Kossuth-díjas (1955). A bp.-i tudományegy.-en tanári oklevelet és doktorátust szerzett (1913), majd az egy. III. sz. Kémiai Intézetében Buchböck Gusztáv mellett kezdett dolgozni. Katonai szolgálat és orosz hadifogság után ismét az intézethez került. 1921-től 1924-ig Hollandiában a leydeni egy.-en adjunktus. 1924-től 1961-ig, nyugdíjazásáig a szegedi egy.-en először a II. vegytani, 1954-től az általános és fizikai kémiai tanszéken tanszékvezető egy.-i tanár. A londoni Faraday Társaság (1943), a Német Bunsen Társ. (1945), a washingtoni Amerikai Kémiai Társ. (1945) és a Francia Kémiai Társ. (1949) t. tagja volt. Munkássága főleg a fizikai kémia területét ölelte fel. Elsők között foglalkozott a homogén harmadrendű kémiai reakciókkal; az oldatok Brönsted–Lowry-féle elméletével és kísérleti igazolásával. Vizsgálta a semleges sóhatást a vizes oldatokban végbemenő ionreakciókra, a nem elektrolitek befolyását a reakciósebességre, a komplex vegyületek fényelnyelését és elnyelési színképük alapján meghatározta szerkezetüket. Számos tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. – F. m. Cyano- und Thiesolfatokomplexe (Leipzig, 1941); Általános kémia (Szeged, 1950); Fizikai kémia (Szeged, 1951); A szterikus gátlás hatása a fényelnyelésre (Bp., 1955); Theorie der Lichtabsorption (Bp., 1958). – Irod. Schay G.: K. Á. publikációinak jegyzéke (Bp., 1969); Schay Géza: K. Á. (Kémiai Közl., 1969. 2. sz.); Schay Géza: K. Á. (Magy. Tud., 1969. 4. sz.); Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon (Bp., 1972).