Kezdőlap

Korponay Gyula (Keszeg, 1888. febr. 28.Bp., 1975. márc. 28.): kertészmérnök, pomológus. Felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben végezte (1906–09). Az I. világháború előtt a gyakorlati termesztésben főleg a zöldséghajtatás elterjesztésével foglalkozott. 1920-tól a Növényélettani és Kórtani Állomáson a gyümölcsvédekezési osztály vezetője volt. 1928-tól zárszolgálati teendőket is ellátott. Így ismerte fel az újszegedi faisk.-ban a kaliforniai pajzstetűfertőzést. 1929-től az Orsz. Pomológiai Bizottság tagjaként dolgozott a gyümölcsfakörzetek kijelölésén. A Gyümölcsfatermelők Egyesületének ügyvezető ig.-ja (1935). Fontos szerepe volt a hazai üzemi gyümölcstermesztés szervezésében. Munkáját a szentendrei amerikai köszmételisztharmat leküzdésével kezdte, amivel nemzetközi elismerést szerzett. Hazánkban elsőként alkalmazta a mészkénlevet a növényvédelemben. 1945 után főleg a tájfajták felkutatásával és szelektálásával foglalkozott. Több tucat törzskönyvet készített. Nyugdíjazásától (1949) haláláig a Kertészeti Kutató Intézet szakértőjeként dolgozott. Ismereteit számos szakközleményben is közreadta. Munkásságát Entz Ferenc-emlékéremmel ismerték el. – F. m. A téli gyümölcs eltartása (Bp., 1936). – Irod. Nyékes István: A magyar pomológusok nesztora (Kertészet és Szőlészet, 1972. 7. sz.).