Kezdőlap

Koszó János (Lippa, 1892. ápr. 25.Bp., 1952. okt. 10.): irodalomtörténész, egyetemi tanár. A bp.-i tudományegy.-en Eötvös-kollégistaként m.-német-francia szakon végzett (1915). Utána ösztöndíjasként külföldön képezte magát tovább. 1918-tól 1922-ig a berlini egy. m. lektora, 1922-től 1928-ig a bp.-i polgári isk.-i tanárképző tanára volt. Közben, 1924-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett német irodalomtörténetből, ugyanakkor Kerényi Károllyal együtt átvette az Egyetemes Philologiai Közlöny szerk.-ét (1934-ig). Tanár az Eötvös József Kollégiumban (1929–1934), majd 1935-től a pécsi egy. német tanszékének ny. rk. tanára. 1940-től 1946-ig a kolozsvári tudományegy. ny. r. tanára. Pécsett Kerényi Károllyal együtt szerk. az Ergaszterion (Műhelytanulmányok és bírálatok a szellemtörténeti kutatás köréből) c. folyóiratot. 1947-től haláláig Bp.-en a Testnevelési Főisk. idegennyelvi tanszékét vezette. A szellemtörténeti irányt képviselte. Behatóan foglalkozott a gyakorlati nyelvoktatás kérdéseivel is. – F. m. Fessler Ignácz Aurél élete és szépirodalmi működése (Bp., 1915); A költői alkotás lélektana (Bp., 1918); Fessler Aurél Ignác a regény- és történetíró (Bp., 1923); Művelődésismeret mint a modern nyelvi oktatás alapja (Bp., 1931); „Nyugat alkonya”-hangulat a XIX. század első felében és Magyarország (Bp., 1933); Térhiány-problémák az új német irodalomban (Bp., 1935); Ungarn und die geistesgeschichtliche Forschung (Bp., 1938); Irodalomtörténet és világnézet (Bp., 1938); Segédkönyvek a német nyelv tanításához (Az újabb német irodalom főirányai és fejlődésmenete, Bp., 1942).