Kezdőlap

Kovai Lőrinc (Szentpétervár, 1912. dec. 1.Bp., 1986. febr. 23.): író, műfordító. Orosz-lengyel származású, anyja második házassága révén került Mo.-ra 1920-ban. A gimn.-ot Hódmezővásárhelyen, az egy.-et Szegeden végezte. 1938-ban lett történelem szakos tanár. Ungváron és Nagykállón tanító, majd a Népszava munkatársa lett 1941-ben. Részt vett a Történelmi Emlékbizottság munkájában, többször letartóztatták. 1945-ben a Szabad Nép alapító tagja, 1947-ben az Új Gondolat főszerk.-je. 1948-tól írásaiból élt. Földönfutók (1943) c. regényével aratta első írói sikerét. Regényeiben legtöbbször a menekülést, a nagy vándorlásokat, a háborús meneteléseket rajzolta meg a romantika tobzódó színeivel. Az antik Róma, a középkori parasztháborúk és a m. függetlenségi harcok történetét dolgozta fel. Önéletrajzi írása, Emlékezés a nehéz időkre, a Szabolcs-Szatmári Szemlében jelent meg (1986. 3. sz.). 1943-tól 1989-ig közel negyven regénye, ifjúsági elbeszéléskötete jelent meg.– F. m. Földönfutók (r., Bp., 1946); Három tribunus (r.,Bp., 1955); Ködrongyok (r., elbeszélések, Bp., 1961); Varázsfény (r., Bp., 1963); Cézárok kertje (r. Bp. 1969); Fergeteg Északon (tört. r., 1971); Táruló égbolt (r., Bp., 1975); Örvénylő fellegek (r., Bp., 1980); Aki a Napba néz (r., Bp., 1982); Csók a pusztán (r., Bp., 1983). – Irod. Katkó István: Lázadások krónikása (Élet és Irod., 1986. 11. sz.); Kárász József K. L.-re emlékezve (Délsziget, 1986. 6. sz.).