Kezdőlap

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. okt. 21.Bp., 1933. máj. 12.): író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere. Apja dzsentri volt, anyja paraszt származású. Szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte iskoláit. A vidéki lapokban már gimnazista korában jelentek meg írásai. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. 1896-ban költözött Bp,-re, ahol haláláig élt és dolgozott. A legtöbb újság, folyóirat munkatársa, tárcaírója. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek ) megjelent. Novellái Mikszáth nyomán indultak, de csakhamar megtalálta hangulati hatásokra építő, sajátos egyéni hangját, elbeszélő technikáját; kialakította speciális témakörét is: a múlt felidézését és szűkebb hazájának, a Nyírségnek táji jellegét. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. A Nyugat fiatal prózaíróira nagy hatással volt írásművészete, de távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól; így lett a 20. sz. m. irodalmának kiemelkedő magánosa. Országos hírt és igazi közönségsikert a Színdbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regényével szerzett. 1914 ben a Petőfi Társ. tagja lett. 1919 elején rövid ideig felelős szerk.-je a Néplap c. gazdasági hetilapnak. A Kápolnai földosztás c. riportjával aktívan is támogatta a forradalmat. Több rokonszenvező cikket írt a Tanácsköztársaság mellett, amelynek megdöntése után háttérbe szorították. Később sem jutott hozzá az írásművészetét megillető elismeréshez, csak halála előtt 3 évvel kapta meg Móricz Zsigmonddal együtt a Rothermere-díjat. 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (írói nevén Satanella). Ettől elvált és Várady Zsuzsit vette feleségül. Félszáznál több regényt, mintegy 3000 elbeszélést, több ezer cikket, karcolatot, krokit és hét színdarabot hagyott hátra. Az arany meg az asszony c. egyfelvonásosából Kenessey Jenő operát készített. Művei a felszabadulás, különösen 1957 után sok kiadásban jelentek meg, idegen nyelvekre is lefordították. Pályája a 20. sz.-i m. irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás. – F. m. Üres fészek és egyéb történetek (elb., Bp., 1897); A víg ember bús meséi (novellák, Bp., 1900); Az aranybánya (r., Bp., 1901); A podolini kísértet (r., Bp. 1906); Pajkos Gaálék (elb., Bp., 1906); A magyar jakobinusok (r., Bp., 1910); Színdbád ifjúsága (Bp., 1911); Szindbád utazásai (Bp., 1912); A vörös postakocsi (r., 1913); Összegyűjtött munkái (I–VIII. Bp., 1914); Aranykéz utcai szép napok (novellák, Békéscsaba, 1916); Napraforgó (r., Bp., 1918); A kápolnai földosztás (riport, Bp., 1919); Asszonyságok díja (r., Bp., 1919); Hét bagoly (r., Bp., 1922); A tegnapok ködlovagjai (korrajzok, Bp., 1925); Válogatott munkái (I–X. Bp., 1925); Boldogult úrfikoromban (r., Bp. 1930); Az élet álom (elb., Bp., 1931); Írói arcképek (I–II.; sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1957); Pest-Budai séták (tárcák, válogatta Kozocsa Sándor, Bp., 1858); Utolsó szivar az Arabs szürkénél (I–II. elb., válogatta Barta András és Szauder József, Bp., 1965). – Irod. Kosztolányi Dezső: K. Gy. (A Hét, 1907); Ady Endre: K. Gy. könyve: A vörös postakocsi (Nyugat, 1913); Móricz Zsigmond: K, elaludt (Magyarország, 1933); Halász Gábor: Vázlat Óbudáról (Nyugat, 1935); Hevesi András: K. Gy. (Apollo, 1936); Perkátai (Kelemen) László: K. Gy. (Szeged, 1938); Krúdy Péter: K. Gy. élettörténete (Bp., 1938); Márai Sándor: Szimbágy hazamegy (Bp., 1943); Genthon István: A békebeli Pest regényéről (Bp., 1946); Mátrai László: K. realizmusa (Magyarok, 1948); Sőtér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956); Katona Béla: K. Gy. Emlékkv. (Nyíregyháza, 1957); Barta András: K. Gy. pályakezdete (Bp., 1959); Szauder József: A romantika útján (Bp., 1961); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Szabó Ede: K. Gy. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1970); Fülöp László: Közelítések K.-hoz (Bp., 1986). – Szi. Hunyady Sándor: Családi album (r., Bp., 1934); Márai Sándor: Szindbád hazamegy (r., Bp., 1940); Kacér Vilmos: Irodalom (r., Bp., 1943). Versek: Költők tisztelgése a K. Világa c. emlékkönyvben (gyűjtötte: Tóbiás Áron, bibliográfiával Bp., 1964).