Lackner Kristóf (Sopron, 1571. nov. 19. – Sopron, 1631. dec. 29.): humanista jogtudós. Városi polgár, aranyműves fia volt, s ifjan maga is kitanulta az ötvösséget. Ezután jogi képzettséget szerzett a paduai egy.-en. Tanulmányai befejezése után szülővárosa közügyeinek az intézésében vett részt, 1613-tól polgármesterként. Sopron képviseletében többször járt az udvarnál és a m. ogy.-eken. Egész munkásságán érezhető az újsztoikus eszmevilág. A m. államtudományi irodalom egyik korai képviselője. Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, 1615; Maiestatis Hungariae Aquila, 1617) az Illésházyék támogatásával trónra került II. Mátyás biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. II. Mátyástól nemességet kapott. Cura Regia… (1616) c. művében drámai dialógus keretében fejtette ki a helyes kormányzásról s az uralkodó neveléséről szóló nézeteit. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta. A helyes nevelés elveiről szóló művéért Bocatius János kassai költő versben köszöntötte. Több művét saját metszeteivel díszítette. Alapítója volt a soproni humanista tudósok társaságának. Vagyonát, gyermekek híján, szülővárosára hagyta, török fogságba esett rabok kiszabadítása, szegény árva lányok kiházasítása és ösztöndíjak fedezése céljából. – Irod. Payr Sándor: Emlékezés Doktor L. K.-ról (Sopron, 1932); Angyal Endre: L. K. és a barokk humanizmus kezdetei (Soproni Szle, 1944); Kovács József L. K. felett tartott gyászbeszéd és temetésének számadása (Soproni Szle, 1965. 2, sz.).