Lázár Kálmán, gróf (Bencenc, 1827. máj. 27. – Erzsébetváros, 1894. febr. 27.): földbirtokos, ornitológus, az MTA l. tagja (1867). Kolozsvárt jogot hallgatott. Részt vett a szabadságharcban, közhonvédből emelkedett őrnagyi rangig. A szabadságharc leverése után Töröko.-ba menekült. Hazatérve visszavonult birtokára és megírta emlékiratait, amiért néhány hónapra a gyulafehérvári várbörtönbe zárták. Kiszabadulása után sokat utazott Európában, madarakat és madártojásokat gyűjtött. Gyűjtését itthon is folytatta. 1869-ben kormánypárti ogy.-i képviselőnek választották. 1872-től Erzsébetvárosban élt. Publicisztikai tevékenységet is folytatott. Szenvedélyes vadász volt. Gyűjteményében 2000 kitömött madár és 8000 madártojás volt. Kéziratban családjánál maradt kisebb tanulmányai és írásai mellett Magyarország gerinces állatai c. könyvét és Horváth Mihályhoz írt levelét az OSZK, Arany Jánoshoz 1862. nov. 7-én írt levelét az MTA őrzi. – F. m. Magyar menekvők törők földön (Kolozsvár, 1850); A lég urai (Képek a madárvilágból, I – VI. füz. Pest, 1864 – 66); Hasznos és kártékony házi állatainkról (Bp., 1874). – Irod. Xantus János: Emlékbeszéd szárhegyi gróf L. K. felett (Bp., 1895).