Kezdőlap

Peyer Károly (Városlőd, 1881. máj. 9.New York, 1956. okt. 25.): jobboldali szociáldemokrata vezető, miniszter, vasmunkás. A századforduló kezdetétől részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1906-tól az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár tisztviselője, majd a Vas- és Fémmunkások Orsz. Szövetségének titkára. 1911-től a Szakszervezeti Tanács titkára, az SZDP vezetőségének tagja, 1918-ban a mo.-i Bánya- és Kohómunkások Orsz. Szövetsége titkára. A polgári demokratikus forradalom után mint bányaügyi kormánybiztos 1919. jan.-ban részt vett a bányászok forradalmi mozgalmának lefegyverzésében. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztossága bányászati és kohászati csoportjának, majd a Népgazdasági Tanács bányászati főosztályának vezetője, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja. ~ volt a Tanácsköztársaság idején a jobboldali szakszervezeti funkcionáriusok csoportjának egyik fő vezetője A Peidl-kormányban belügyminiszter (1919. aug. 1 – 6.), a forradalmárok letartóztatására kiadott rendelet értelmi szerzője. A Friedrich- és az Huszár-kormányban 1919. nov. 24-től 1920. jan. 16-ig munkaügyi és népjólétiminiszter. Mint a Bethlen Istvánnal 1921-ben kötött Bethlen-~-paktum egyik aláírójának nagy szerepe volt a rendszer politikai konszolidációjában. 1922- től 1944-ig az SZDP ogy.-i képviselője, a szociáldemokrata jobboldal vezetője. 1927- től a Szakszervezeti Tanács főtitkára, a Nemzetkőzi Munkaügyi Konferencia m. küldötte. 1945 után a munkásegység ellensége, 1947 nyarán kizárták az SZDP-ből, mire a Magyar Radikális Párthoz csatlakozott, majd hamarosan az USA-ba disszidált, ahol a népi demokrácia megdöntésére irányuló tevékenységet fejtett ki. – Irod. Coriolanus volszkok nélkül (Népszava, 1947. aug. 6.); Réti László: A Bethlen-P.-paktum (Bp., 1951); A magyar forradalmi munkásmozgalom története (I., Bp., 1966. II., Bp., 1967); Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon. 1919 – 1921 (Bp., 1962).