Kezdőlap

Proszt János (Bp., 1892. febr. 6.Bp., 1968. júl. 5.): vegyész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1956), Kossuth-díjas (1953). A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végzett, ahol kémiát, fizikát és matematikát hallgatott. 1913-ban doktorált. Az egy. kémiai intézetében Buchböck Gusztáv mellett díjas gyakornokként kezdte pályáját, majd egyéves berlini ösztöndíjat nyert, a berlini egy.-en Nernst és Planck intézetében tanult. Az I. világháborúban 4 évet a fronton töltött. 19. márc. 21-től a Marx-Engels Munkásegyetemen tanított, közben vegyészként működött a Székesfővárosi Tejhivatalnál. A Tanácsköztársaság bukása után 1919-től ismét az egy. III. sz. kémiai intézetének tanársegéde, majd 1924-től a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk. vegytani tanszékén rk., 1928-tól ny. r. tanár. 1934-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtud. Egy. bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán ny. r. tanár, 1940–1946 között egyúttal a kar dékánja. 1948-tól 1964-ig, nyugdíjazásáig a Bp.-i Műszaki Egy. gépész-, vegyészmérnöki karának szervetlen kémiai tanszékén volt tanszékvezető egy.-i tanár. Nyugdíjba vonulása után is tevékeny szerepet vállalt, dolgozott a Szervetlen és Analitikai Bizottságban, a Magy. Kémikusok Egyesületében; elősegítette a Magy. Vegyészeti Múzeum létesítését. Jelentős szerepet játszott a vegyész-felsőoktatás megszervezésében. Tudományos kutatásaiban az elektrokinetikus jelenségek kérdései és a szilikonok előállítása foglalkoztatták. Több szabadalmazott eljárást dolgozott ki a Grignard-reakció alkalmazására a szilikonok előállításainál. Elsőként foglalkozott Mo.-on polarográfiával. Módszert dolgozott ki a polarográfiás áram deriválására (Paulik J.-vel). Foglalkozott tudománytörténettel is. – F. m. Physikai chemiai gyakorlatok (Erdey-Grúz Tiborral, Bp., 1926); Fizikai kémiai praktikum (Erdey-Grúz Tiborral, Bp., 1934); A selmeci Bányászati Akadémia mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban (Sopron, 1938); Általános és szervetlen kémia (Lengyel Bélával, Szarvas Pállal, Bp., 1954); Bevezetés a polarográfíába (Győrbíró Károllyal, Bp., 1959). – Irod. Lengyel Béla: P. J. (Magy. Tud., 1968. 12. sz.); Szabadváry Ferenc: J. P. (Periodica Polytechnica, Chem. Eng., 1969. 4. sz.); Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Mo.-on (Bp., 1972).