Kezdőlap

Sávoly Pál (Bp., 1893. jan. 30.Bp., 1968. dec. 20.): mérnök, statikus, Kossuth-díjas (1954), Állami díjas (1965). Oklevelét a bp.-i József Műegy-en szerezte. 1920-ban egy holland tervezőirodánál kezdett dolgozni, ahol rövidesen önálló tervező lett. A vezetésével épült hidak közül említendők a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd. Ugyanakkor több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel (Casablanca, Mechra, Abbei stb.). 1925-ben hazatért és mérnöki irodát nyitott. 1929-ben a bp.-i autóbuszgarázs építésénél tanácsadó, 1930-ban a bánhidai ún. Talbot-villamosmű építésében működött közre, 1932-ben a Kossalka-cég tervezőcsoportjának volt vezetője, és részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád-híd) tervezésében. 1936-ban tervezte a Boráros téri híd (Petőfi-híd) hídfőit, alul- és felüljáróit, továbbá az angyalföldi szennyvízátemelőt. Az 1937–39-es években több más alkotás mellett nevéhez fűződik a Duna-parti gyorsforgalmi út, a Lánchíd és a Margit-híd aluljáróinak megépítése, az utóbbi hídfőjének rendezése. A II. világháború után közreműködött számos híd újjáépítésében. A Ferenc József-híd (Szabadság-híd), a szobi Ipoly-híd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak volt a tervezője. Az áll. tervezővállalatok megteremtése után (1948) a Mélyépítési Tervező Vállalat (UVATERV) hídosztályának a vezetője. E minőségében a beomlott Duna- és Tisza-hidak újjáépítési tervein kívül új hidak sorát tervezte, tervezésüket irányította (komáromi Barátság-híd, újpesti, bajai, dunaföldvári Duna-hidak, tokaji és szolnoki Tisza-híd). Tervezte az 1958-ban átadott heluani (Egyiptom) 800 m hosszú közúti és vasúti Nílus-hidat. Legjelentősebb alkotása, a bp.-i Erzsébet-híd újjáépítése, megszerkesztése; 1951-től tervét több változatban is elkészítette, több tanulmányban is foglalkozott vele. Az 1960-1964 között a régi pillérekre épült hatnyomú kábelhidat (átadása 1964. nov. 21.) tekintette élete főművének. Utolsó munkájaként a Csepel-Budafok között létesítendő új közúti Duna-híd építéséhez folytatott tanulmányokat. – F. m. Az újjáépített Széchenyi-Lánchíd erőtani számításaiból (Magyar Közlekedés, Mély- és Vízépítés, 1950. 3. sz.); Folytatólagos (többtámaszú) merevítőtartós függőhidak erőtani számítása (Mélyépítéstudományi Szle, 1952. 6-8. sz.); Csavarozott kapcsolatú, acélszerkezetű függőhidak (Mélyépítéstudományi Szle, 1956. 4. és 9. sz.); A heluani Nílus-híd (Mélyépítéstudományi Szle, 1958. 10. és 11. sz.); Az új Erzsébet-híd mint műszaki alkotás (Közlekedéstudományi Szle, 1966. 2. sz.). – Irod. Ábrahám Kálmán: S. P. emlékezete (Közlekedési Közlöny, 1969. 10. sz.).