Kezdőlap

Schmidt Eligius Róbert (Karánsebes, 1902. márc. 23.Bp., 1973. júl. 23.): bányamérnök, geológus, hidrogeológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953), Kossuth-díjas (1956). Oklevelét a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1928). A szegedi első ezerméteres fúrásról szóló értekezésével 1929-ben geológus doktori oklevelet nyert a szegedi tudományegy.-en. 1930-ban a pénzügymin.-ban geológus szakmérnök, majd állami ösztöndíjjal két évet (1930–1932) a bécsi műegy.-en és a tudományegy.-en, továbbá a leobeni bányászati főisk.-n töltött. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-en magántanári képesítést szerzett (1939). A Földtani Intézet geológusa (1932–1942), utóbb 1942–44-ben a Magyar–Olasz Ásványolaj Rt. ügyvezető igazgatója volt. 1945–1951 között minisztériumokban tevékenykedett, majd ismét a Földtani Intézethez került, ahol 1966-ig a vízföldtani osztályt vezette, s ahol haláláig dolgozott. 1947-ben egy.-i rk. tanárrá nevezték ki a bp.-i műszaki egy.-en. – A mélyfúrások technikájának és kiértékelésének kiemelkedő mo.-i szakembere. A nagy medencék vízföldtanának és a geotektonika geomechanikai szempontú vizsgálatában kimagasló eredményeket ért el. Foglalkozott a hazai szénhidrogének kutatásával, sókutatással, majd 1945 után a hazai energiabázis kérdéseivel is. Életművében jelentős helyet foglal el az Alföldön mélyült számos fúrás és kút. A talajtani térképek mellé kiadott magyarázó füzetekben a vízadó mélyfúrású kutak részletes ismertetését adta, bejárásai és helyszíni mérései alapján. Részt vett kincstári kutatásokban; a hajdúszoboszlói és a debreceni hévízkutak létesítésében is jelentős része volt. A magyar föld geotermikus gradiensével évtizedeken át (1932, 1936, 1938, 1941, 1943, 1964) foglalkozott tanulmányaiban. Elsőként adott az országról vízföldtani tájegységi beosztást. Geomechanikai kutatásai során elsősorban tektonikai vizsgálatokat végzett (Thüringia, sőt Izland szerkezetével is foglalkozott). A hatvanas évek elejétől kezdve szakirodalmi cikkeiben a hazai hévizek, ásvány-, és gyógyvizek kutatásával, feltárásával, összetételével foglalkozott. Éveken át vezette azt az osztályt, amely minden érdemleges felszín alóli vízbeszerzésről létesítésük előtt hivatalból szakvéleményt adott. Ezek a Bp.-zuglói Paskál malmi, a Balaton környéki és alföldi hévízkutak több ipari és ivóvízkút telepítésénél mutatkoztak különösen eredményesnek. Vízföldtani kutatásainak és megfigyelésének eredményeit a Magyarország vízföldtani atlasza c. munkájában; tektonikai elképzeléseit, magyarázatait Geomechanika c. könyvében tette közzé. E művek hazánkban űttörő jellegű, a nemzetközi szakirodalomban is számottevő alkotások. Összesen mintegy százhetven tanulmánya, tudományos cikke, könyve jelent meg. A Magyar Hidrológiai Társaság Schafarzik Ferenc emlékérmét (1961), a Vásárhelyi Pál-díj ezüst fokozatát (1972), az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület Zorkóczy Samu-emlékérmét (1969) nyerte el. Az NDK Földtani Társulata 1967-ben tiszteleti tagjává választotta. – F. m. Geomechanika (Bp., 1957); Magyarország Vízföldtani Atlasza. Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához (M. Áll. Földtani Intézet kiadványa, 1961 és 1962). – Irod. Rónai A.: Dr. Sch. E. R. emlékezete (Földtani Közl., 1974); Dr. Sch. E. R. (Hidrológiai Közl., 1974); Kiss I.: Dr. Sch. E. R. (Bányászat, 1974).