Solymossy Sándor (Pest, 1864. aug. 28. – Bp., 1945. ápr. 9.): folklorista, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1919, r. 1933). Bp.- en szerzett m.-német szakos tanári oklevelet. Két éven át a bp.-i gyakorló gimn. tanára, majd Pozsony-Főréven nevelő. Közben német-, olaszo.-i és balkáni tanulmányutat tett. 1894 – 98-ban a pozsonyi kereskedelmi ak. tanára. Bp.-re visszatérve 1900-tól felsőépítőiparisk.-ban, majd az Erzsébet Nőisk. polgári tanítónőképzőjében tanított. 1922-ben az isk. ig.-ja is volt. 1922-től az etnológia magántanára a bp.-i egy.-en. 1929-től 1934-ig a néprajz – hazánkban első – ny. r. tanára a szegedi egy.-en. 1919 – 31-ben az Ethnographia szerk.-je. Munkásságának súlypontját népmese-, néphit- és népballadavizsgálatai jelzik. – F. m. A líra és epika eredetéről (Bp., 1906); Az énekesrendek keletkezése (Bp., 1908); A matriarchátus nyomai a folkloreban (Társadalomtudomány, 1921); Keleti elemek népmeséinkben (Ethnographia, 1922); A vasorrú bába és mitikus rokonai (Ethnographia, 1927); Magyar ősvallási elemek népmeséinkben (Ethnographia, 1929); Népdal, ballada, monda (Bp., 1935); A magyar ősi hitvilág (A magyarság néprajza, IV., Bp., 1937); A népmese és a tudomány (Bp., 1938). – Irod. Emlékkönyv S. S. 75. születésnapjára (Ethnographia, 1939. 3 – 4. sz.); Ortutay Gyula: S. S. (Írók, népek, századok, Bp., 1960); Dömötör Sándor: S. S. és a „proletárság” (Néprajz és Nyelvtud. VII., Szeged; 1963).