Szabó György Polikárp (Juta, 1894. júl. 4. – Esztergom, 1979. jan. 5.): ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1909. aug. 29-én lépett a ferences rendbe. Filozófiai tanulmányokat folytatott a rend főisk.-in, Dunaföldváron és Baján (1910-12). Teológiai tanulmányait 1913-16-ban a gyöngyösi Ferences Hittudományi Főisk.-n folytatta. 1916. nov. 6-án Pécsett szentelték pappá. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend segítette zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneak.-n, 1928-ban Rómában az Egyházi Zeneak.-n tanult. 1930-ban egyházzenei doktorátust szerzett. 1931-34-ben a gyöngyösi főisk.-n kívül a váci püspöki szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett, 12 éven át mint rendfőnök plébános és esperes, 194042-ben rendi kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai énekkart szervezett és dirigált. Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált. Kiemelkedő a Szent Erzsébet halálának 700 éves évfordulójára Harsányi Lajos szövegére komponált műve: Szent Erzsébet dicsérete (1931). A Torinóban kiadott, vegyeskarra orgonakísérettel komponált művével (Tu es Petrus) fogadták 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra Mo.-ra érkező pápai legátust. 1950-től nyugdíjazásáig (1961) Szandaszőllősön, Ladánybenén szolgált a váci egyházmegyében, majd nyugdíjasként előbb a rend pasaréti, majd esztergomi kolostorában élt.