Kezdőlap

Szemere Bertalan (Vatta, 1812. aug. 27.Pest, 1869. jan. 18.): politikus, miniszterelnök, író, az MTA l. tagja (1840). ~ Attila apja. Közéleti pályájának kezdetén, 1832-ben Pozsonyban az ogy.-i ifjúság tagjaként szabadelvű reformokat sürgetett. 1836-ban beutazta Európát s élményeiről könyveket is írt. 1841-től 1867-ig Borsod vm. egyik főszolgabírója, majd másodalispánja, végül alispánja. Az 1843 – 44-i és az 1847 – 48-i ogy.- eken az ellenzék egyik vezére. 1848. ápr. 7 – től szept. 28-ig az első felelős m. kormány belügyminisztere, szept. után az Orsz. Honvédelmi Bizottmány tagja, felvidéki teljhatalmú országos biztos. A detronizáció után miniszterelnök és belügyminiszter 1849. máj. 2-től szept. 11-ig. A szabadságharc bukása után Töröko -ban, Párizsban és Londonban élt. 1851-ben in contumaciam halálra ítélték. Az 1850-es években kapcsolatba került Marxszal, akit a m. kérdésre vonatkozó információkkal látott el. Az emigrációban szembekerült Kossuthtal. 1860-tól az Ausztriával való kiegyezés mellett foglalt állást. 1865-ben elborult elmével tért haza. – F. m. Gr. Ludwig Batthyány, Arthur Görgey, Ludwig Kossuth (I – III., Hamburg, 1853); La question hongroise 1848 – 1860 (Paris, 1860); Naplóm (Pest, 1869); Összegyűjtött munkái (I – VI., Pest, 1869 – 1870); Szemere Bertalan miniszterelnök emlékiratai az 1848 – 49-i magyar kormányzat nemzetiségi politikájáról (Bp., 1941); Szemere Bertalan miniszterelnök iratai (Bp., 1941). – Irod. Horvát Boldizsár: Sz. B. (Akad. Évk. 1876); Kiss Ernő: Sz. B. (Kolozsvár, 1912); Kosáry Domokos: Marx 9 levele Sz. B.-hoz (a Budapest c. lapban, Bp., 1945); I. Tóth Zoltán: A Sz: kormány nemzetiségi politikája, 1849 (Bp., 1952); Maller Sándor: Marx és Sz. (Századok, 1956. 4 – 6. sz.)