Kezdőlap

Szőnyi Sándor (Bp., 1910. márc. 5.Bp., 1989. jan. 11.): író, József Attila-díjas (1957), Földi Mihály fia. Lelencházban élt hároméves koráig, 1914-től nevelőszülőknél Kisteleken, 1917-től Bp.-en. Négy polgári után iparostanonc-iskolát végzett. Mint lakatossegéd szabadult fel. Egy ideig alkalmi munkákból élt, 1929-ben került az Athenaeum nyomdába, előbb betűöntő tanonc, 1948-ig a lap öntödéjében nyomdászsegéd. 1929-től vett részt a nyomdász szakszervezet munkájában. Novellái, tárcái jelentek meg a Népszavában. 1940-1944 között magánúton tanult a Fasori Evangélikus Gimn.-ban, katonai szolgálata miatt megszakításokkal. 1945-1950-ben a Pázmány Péter Tudományegy. jogi karán az esti tagozat hallgatója volt. 1950-ben avatták jogi doktorrá. 1953-ban ügyvédi vizsgát tett. Első regénye témáját az ipari munkásság életéből merítette (Széthulló világ, Bp., 1947). 1949-1950-ben politikai posztokat töltött be a Miniszterelnökség sajtóosztályán, a Sport és Testnevelés c. lapnál, a Könnyűipari Min.-ban. 1951-től a Nyomdaipari Egyesülésnél dolgozott. 1952-ig vállalati ügyész, majd jogtanácsos nyugdíjba vonulásáig (1973). Utolsó éveit mozdulatlan bénaságra ítélve töltötte. Regényeiben, novelláiban nemzedékének emberi és társadalmi problémáit ábrázolta mély humanizmussal, meleg líraisággal. Életrajzi regénye A kitagadott (Bp., 1984). – F. m. Álarcos istenek (r., Bp., 1960); Farsang októberben (kisr.-ek, elb., Bp., 1963); Ködös reggelek (r., Bp., 1968); Betontető (elb. Bp., 1970); Kakas a villamoson elb. Bp., 1975); A hatodik földrész (r., Bp., 1977); Verőfényes őszutó (három kisr., Bp., 1982). – Irod. Hajdu Ráfis Gábor: Tárca, novella, kisregény (Népszabadság, 1970. aug. 26.); Walch László: Valahol Angyalföldön (Élet és Irod., 1977. 33. sz.); Erdős László: Sz. S. hetvenéves (Élet és Irod., 1980. 9. sz.); Sándor László: Nehéz számvetés (Élet és Irod., 1985. 5. sz.); Pomogáts Béla: A köznapok krónikása (Élet és Irod., 1985. 9. sz.); Bárány Tamás: In memoriam Sz. S. (Élet és Irod. 3. sz.).