Kezdőlap

Vámos Ferenc (Szeged, 1895. máj. 29.Bp., 1969. szept. 6.): építész, építészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1966). Középisk. tanulmányait Bp.-en végezte a Markó utcai Gimn.-ban, ahol a VII–VIII. osztályban Szőnyi István osztálytársa és ettől kezdődően haláláig barátja volt. Tanulmányait 1913-ban a bp.-i műegy.-en kezdte, ahol 1918-ban kapott diplomát. Ezután Bécsbe ment, itt ösztöndíjasként Strzygowski előadásait hallgatta. Hazatérése után Quittner Ervin irodájában dolgozott 1923-tól. Számos ipari nagyüzem statikai tervét készítette el (Péti Nitrogénművek, a Nyergesújfalui Viszkozagyár, a Dunai Timföldgyár). Dolgozott a Földalatti Vasútnál is mint statikus. Műszaki munkássága mellett építészettörténeti kutatásokkal foglalkozott. E téren Petrovics Elek irányításával rábukkant Feszl Frigyes építészeti hagyatékára, az addig sehol sem ismertetett tervanyagra. Számos tanulmányt írt Attila táboráról, a nomád sátrakról, a paraszti építményekről és körvonalazta az összehasonlító épületkutatás feladatait. A nemzeti stílus képviselőinek, Feszl Frigyesnek, Lechner Ödönnek és Lajta Bélának életművét is vizsgálta. A két világháború között megjelent Hagyományok a máglyán c. művében kultúránk nemzeti jellege elvesztésének a veszélyéről írt. Ezért trilógiában akarta megírni az úttörők életművét. Vitairatokban tárgyalta építészetünk és művészettörténetünk kérdéseit, és kísérletet tett arra, hogy kijelölje építészetünk helyét a kontinens építészettörténetében. Szakmai tevékenységén kívül festett, csellózott, folklórral is foglalkozott, Einstein-fordítása hat kiadást ért meg. Fő kutatómunkájának publikálását nem érhette meg, Lajta Béla-monográfiája csak halála után jelent meg, Feszl Frigyesről írt munkája is kéziratban maradt. Lechner Ödönről írt kisebb életrajzát újabb kutatások alapján akarta bővíteni, de műve befejezetlen maradt. Kéziratos hagyatéka az Orsz. Műemléki Felügyelőség (OMF) Magyar Építészeti Múzeumába került. – M. Feszl Frigyes és kora (Magyar Művészet, 1925); Budapest városképének alakulása József nádortól napjainkig (Bp., 1926); Lechner Ödön (I–II., Bp., 1927); A magyar formanyelv építészetünkben (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1928); Hagyományok a máglyán (Kecskemét, 1940); Kozmosz a magyar mesében (Bp., 1943); Jegyzetek a szecesszió történetéhez (kandidátusi disszertáció tézisei, Bp., 1966). – Irod. Borsos László: V. F. (Magyar Építőművészet, 1970. 4. sz.); Czagány István: In memoriam. Búcsú V. F.-től (Műv. tört. Ért., 1970. 3. sz.).