Feketefenyő - Pin negru
Pinus nigra Arnold


4. ábra
Feketefenyő

a) tobozos hajtás b) hímvirágos hajtás c) nővirágos hajtás
d) toboz e) csiranövényke f) szárnyas mag

Jelentősége: Az erdeifenyő mellett hazánk legelterjedtebb fenyőféléje. Termesztett fenyőink közül a legigénytelenebb, ezért a gyenge termőhelyek, kopárok, mezőgazdasági művelés miatt leromlott, erodálódott területek legfontosabb fafaja.

Elterjedése: Legfontosabb előfordulási helyei: a Bécsi-medence, alsó-ausztriai Alpok, Karintia, Krajna, Isztria, Herkulesfürdő, de a Déli-Kárpátokban, Szerbia és Bulgária területén is megtaláljuk.

Termőhelyi igénye: Rendkívül szerény. Elsősorban a silány, meleg, mészalapkőzetű talajokon találjuk, hazánkban az alföldi homokpusztákon, a közép-hegységek dolomitkőzetein, kopárokon, karszterdőkben, száraz tölgyesekben találjuk meg. A hegységekben nem hatol olyan magasra, mint az erdeifenyő. Alsó-Ausztria előalpesein 900 m-en, a Déli-Kárpátokban (Damoglet-hegység) 1100 m-en van felső előfordulási helye. A hőmérsékleti szélsőségekre érzékenyebb, mint az erdeifenyő. A meleget jobban bírja, de a nagy hideget kevésbé. Fényigénye valamivel kisebb, mint az erdeifenyőé, ezért állományai is zártabbak.

Alakja: Fiatalon szabályos, kúpos, később koronája elterebélyesedik, de mindvégig sűrű marad. Ágai merevek, örvösen helyezkednek el, végük felálló. Szabad állásban gyakran földig ágas marad, zárt állásban szépen feltisztul. Jobb termőhelyen elsőrendű fává nő, a száraz, silány talajokon azonban csak másodrendű fa marad.

Törzse: Egyenes, hengeres, végig követhető, azonban gyakran villásodó.

Gyökere: Erőteljesen szétágazó, karógyökeret alig fejleszt.

Kérge: Már fiatal kortól kezdve végig egyszínű barnásszürke. A fiatalabb fák kérge egyenletesen aprón pikkelyes, az idősebb fáké nagy, lapos cserepekben repedezett, vastag, jellegzetesen fehéres és vörösesbarna csíkokban rétegezett.

Rügyei: Hosszúkásak, tojásdadok, a csúcsrügyek erősen megnyúltak, fehéresek vagy világosbarnák, gyantásak.

Hajtása: Világosbarna, csupasz, tűi nemcsak az egy-két éves hajtásokon, hanem még a több éves ágrészeken is tömötten ülnek. Emiatt a feketefenyő koronája lényegesen sűrűbb, mint az erdeifenyőé.

Tűi: Kettesével ülnek a sötétszürke, feketés, rövid, hártyás hüvelyekben. Sötétzöldek, 10-15 cm hosszúak, merev, szúrós hegyűek, nem vagy alig csavarodottak, keresztmetszetük szintén félkör alakú. Élettartamuk 4-5 év. Egy-két héttel később fakad, mint az erdeifenyő.

Virágja: Egyivarú, egylaki, de mind a nő-, mind a hímvirág nagyobb és sötétebb, mint az erdeifenyőé. Az élénkpiros, néha bordó színű nővirágok kettesével, esetleg hármasával ülnek a már megnyúlt friss hajtások végén. A hímvirágok szintén csoportosan helyezkednek el az új hajtások tövében. Május végén, június elején virítanak.

Termése: 4-8 cm hosszú világosbarna toboz. Termőpikkelyei lekerekítettek, külső oldalukon köldökszerű bemélyedéssel. A második év őszén érik, de a tobozpikkelyek csak tavasszal nyílnak ki.

Magja: 6 mm hosszú, egységesen egyszínű, világosbarna, szárnya szürkésfehér, a magot csak átöleli, mint az erdeifenyőé. Csiraképessége 90%-nál magasabb, és ezt 2-3 évig meg is tartja. Szabad állásban 20, zárt állásban 30 éves kor után kezd teremni (2. ábra).

Növekedése: Az elvetett mag 4-6 hét után, 5-7 vastag sziklevéllel kel, de csíranövénye általában zömökebb. Növekedése valamivel lassúbb, mint az erdeifenyőé.

Fája: Az erdeifenyőéhez hasonló, de szijácsa szélesebb, gesztje jóval keskenyebb. Bütüfelülete sűrűn gyantapettyes, gyakran ikerbelű, ágörvei feltűnően kiemelkednek.

Felhasználása: Nem olyan sokoldalú, mint az erdeifenyőé, erdőgazdasági jelentősége mégis igen nagy. A legsilányabb talajokon, kopáron, az Alföld rossz minőségű homokterületein nélkülözhetetlen. Magas gyantatartalma miatt jelentős mellékterméket szolgáltat.

Károsítói: Kevés károsítója van. A gombák, a rovarok, a vad nem okoznak benne jelentős károkat. Legnagyobb veszély a tűztől származik. A száraz, a nyáron felhalmozódott tűalom vigyázatlanság következtében könnyen meggyulladhat.


Összefoglaló kérdések és feladatok

  1. Hogyan lehet az erdeifenyőt és a feketefenyőt elkülöníteni egymástól csak a tűk alapján?
  2. Hasonlítsd össze az erdeifenyő és feketefenyő tobozait?
  3. Melyek a legfontosabb elkülönítő bélyegei az erdeifenyő és a feketefenyő fájának?
  4. Hol van hazánkban a legidősebb összefüggő lucfenyőállomány?
  5. Hány alakváltozata van a lucnak és mik azok külső bélyegei?
  6. Miben különbözik a lucfenyő magja az erdeifenyő magjától?


- vissza -