Mocsárciprus vagy mocsárfenyő - Chiparos de baltă
Taxodium distichum


12. ábra
Mocsárciprus

a) tobozos hajtás, b) virág


13. ábra
Óriásfenyő tobozos hajtása

Jelentősége: Értékes fája és viszonylag gyors növekedése miatt ártereken és mocsaras területeken érdemes telepíteni.

Hazája és elterjedése: Hazája Észak-Amerika déli és délkeleti vidéke, a Delaware-tól Floridáig terjedő lapályok mocsaras területei. Fagyérzékenysége miatt csak Európa déli országaiban terjedt el nagyobb mértékben. Magyarországon Hévízen és Vácrátóton szép állományfoltok vannak. Romániában a Duna árterületén telepítették szép foltokban.

Termőhelyi igénye: Üde, tápanyagban gazdag talajt igényel. Fiatalon a fagyra érzékeny, ezért célszerű laza, árnyékot képező állományok alá telepíteni, annál is inkább, mert fiatalon árnyéktűrő.

Alakja: Laza piramis. Törzse egyenes, elsőrendű magasságot ér el, a gyökfőben erősen megvastagszik. Ágaik vékonyak, vízszintesen szétterülnek.

Gyökere: Egészen különleges. Mocsaras, nedves talajon szétterülő gyökérzete néha 1 m magasságig is térdszerűen kiemelkedik a talajból (légzőgyökér).

Kérge: Vörösesbarna, viszonylag korán hosszú rostokban lefoszló.

Levelei: Tűlevelek. A csúcshajtásokon és a hajtásvégeken egyesével, elszórtan állnak, 1-1,5 cm hosszúak, laposak, sárgászöldek, ősszel vöröses színűek, lehullanak. A vékony, 6-10 cm hosszú oldalhajtásokon a tűk fésűsen állnak és ősszel a hajtásokkal együtt szintén lehullanak.

Virágai: Egyivarúak, egylakiak. A nővirágok zöldek, a hímvirágok sárgák, aprók. Nagyon korán, január végén, februárban virágzanak.

Termése: Dió nagyságú toboz. Érés előtt élénkzöld, ősszel éretten szürkésbarna, gyorsan szétesik. A magot a termőpikkelyekkel együtt vetik.

Fája: Könnyű és puha, ennek ellenére vízben és földben is nagyon tartós. Ugyancsak amerikai származású a legnagyobb méreteket elérő óriásfenyő.


- vissza -