Nyugati tuja - Tuie
Thuja occoidentalis L.
15. ábra
Nyugati tuja hajtása és toboza.
Jelentősége: Ugyanaz, mint a keleti életfa jelentősége.
Hazája és elterjedése: Észak-Amerika és Kanada mocsaras helyein őshonos fafaj. A mi éghajlati körülményeink között nem éri el az őshazájabeli méreteket és tulajdonságokat.
Termőhelyi igényei: Közepesen árnyéktűrő fafaj, amely leginkább a semleges vagy az enyhén savanyú talajokat kedveli, a téli hidegek nem tesznek kárt benne. A hosszan tartó szárasságot azonban megsínyli. Nálunk több kulturváltozatát ültetjük a parkokba, mivel tűri a levegő szennyezettségét.
Alakja: Földig ágas, keskeny, kúpos koronájú, legfeljebb 10-15 m magasságot elérő fafaj, de gyakran cserjeszerű elágazó törzzsel.
Kérge: Barna színű, sima, később hosszanti irányban szalagosan leváló.
Törzse: Gyakran csavaros növésű, hosszúkás koronájú, gazdag lombozatú.
Hajtásai: Vízszintesen rendeződnek, felül sötétzöld színűek, fénylők, alul halványzöldek. A lappikkelyek közepén kidudorodó olajmirigy található. A lombozata télire barnásvörösre színeződik.
Virágai: Egyivarú, egylakiak. A porzós virágok sárga színűek és barkaszerű virágzatba egyesülnek. A nővirágzat 3-6 pár keresztben átellenesen álló pikkelylevélből alakult tobozka, az alsó pikkelylevelek meddők. Virágzási ideje március-április.
Tobozai: Megnyúlt, kb. 1 cm hosszúak, felállóak, éréskor csüngők. A tobozpikkelyek pergamenszerűek és halványbarna színűek. Szeptember végén, október elején érik.
Magjai: Aprók, körbefutó szárnnyal rendelkeznek.
- vissza -