Egy híd megől hajdú behajszol,
   Gazdája kérdi: "Útlevél?"
Az nincs bizony, -- de iskolából
   Van bizonyítvány, még kevély.
Az isten áldja! elbocsátott,
   Lévén maga, mint neve, :
Így szabadult a "fogdmeg-eddmeg"
   Körmébül vándor és cipó.

Égő homokban, itt a "város", --
   Amott a nagy kollégyiom
Hátall ki, mint szamár a nyájból:
   Maradj te, zárt paradicsom!
Hogy szem ne lásson, félre csaptam
   Egy útcán (neve is "Csapó");
Pénz nincs, kerűlöm a "kenyér-sort":
   Pedig hol a vándor cipó!?...

Az elfogyott, erőm is elfogy;
   Már útban egy egész hetem; --
Itt pap lakik, tán könyörűl is:
   Bezörgetek -- nem tűrhetem!
Elborzadék... ha rám rivallna:
   "Pusztulj, csavargó, naplopó!"
S lekaptam újjom' a kilincsről:
   "Adj lelket még, vándor cipó!"

Elérem végre a szülőhont;
   Fedd és gunyol rokon, barát,
Csak egy nem: az anyai szívnek
   Érzém üdítő sugarát.
Ezt nem felejtém soha, ámbár
   Lettem suhancból nagyapó,
Ezért méltattalak dalomra
   Téged, szerény vándor cipó.

(1877. aug. 11.)

22)

Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába';
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja --
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.

(1877. aug. 9.)


23)

"Őszikék"

(Ez új gyűjtemény szándéklott címe)

Olvasó, ha fennakadsz, hogy
   Könyvem címe "Őszikék",
Tudd meg: e néven virágok
   Vannak ősszel, és -- csibék.

Ha virágok: a deres fű
   Hantját szépen színezik;
Ha csibék: ez is megjárja,
   Ki olyanra éhezik.

A virágnak nincs illatja,
   Ha megcsapta őszi dér;
De csibének húsa, vére --
   S a konyhában többet ér.

(1877. aug. 13.)

24)

Semmi természet!

No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
   Éled fű és virág,
Büszkébben tolja égnek a fa
   Megifjult sudarát;
A levegő tisztán borul ránk
   Mint egy opál-paizs;
Egy-két nap ittasan hever majd
   Az útak pora is.

"Hja! lássa kérem, -- az esőnek
   Örvendjen a paraszt,
Nem öntöz, -- vár buzát az égből
   És kap helyette gazt;
Én bízom a kannába, csőbe,
   Attól zöldül gyepem;
Eső!... mit ért az én szakomhoz?...
   Azt nem szivelhetem.

Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
   Hétszámra meg nem áll,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
   Te Janó, te Mihál!
Tőből kimossa gyenge pástom,
   Az út iszap, mocsár,
Virágim dúlva, -- felkötözni
   Egy héti munka vár.

Ha meg viharral, jéggel indult,
   (Mi nála rossz szokás)

Az oldal fotója a Kapcsos könyvből