vm. 1.7   2000.05.24

Az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlata
 ungvarib@freemail.c3.hu

 


Copyright © Ungvári Béla
Az elmélet és a hozzá tartozó leírás a szerző szellemi tulajdonát képezi, amelyet a szerző az általa a hosszútávú életbenmaradás feladataihoz képest erkölcsi- és szellemi fogyatékosnak talált emberiség számára a fejlődésük érdekében felajánl, minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért ez a műve módosítás nélkül szabadon terjeszthető, a hordozó kivételével anyagi ellenszolgáltatás nélkül, bármely médián, a szerző minden külön hozzájárulása és szerzői jogdíj fizetése nélkül, változatlan tartalommal, és a név feltüntetésével, valamint azzal a feltétellel, hogy az elkövetkezendőkben soha senki ne használja fel a pusztítás és pusztulás céljára az elméletből származó, és a hozzá kapcsolódó további elméleti és gyakorlati eredményeket.


Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy ő nem tartozik a fent említett kategóriába, az sürgősen oldja meg az
itt felvetett társadalmi problémákat, méghozzá közmegelégedésre.
(Közmegégés nem számít jó megoldásnak.)


TARTALOM

  60 K 

 
     Contents in English

 
    Előszó helyett - idézetek a tudományról, a fizikáról, és a józan észről
    Bevezetés - a megoldatlan fizikai kérdések és rejtélyek világába
  69 K    Idézetek az éterről - pro és kontra
    Néhány axióma-szerű kijelentés
    Az elméletben szereplő új gondolatok rövid összefoglalója
  61 K    Az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlata
         Az elmélet alapjai
         Nézőpontok
         Korpuszkula és ballisztikus terjedés, vagy, éter és hullámterjedés?
         Kérdések a korpuszkuláris - ballisztikus modellel kapcsolatban
  64 K         Milyen az éter belső szerkezete?
         Milyen az elektron és a pozitron belső szerkezete?
         Az elektron
         A hő
  74 K         A fény
         A gravitációs, a tehetetlenségi és a centrifugális erő
    14 megoldásra váró lényeges kérdés
  92 K    A két fő erőhatás-átadási mód - a hullám és a ballisztikus
    A fénysebesség állandósága - és mégis hiába mozog a fényt kibocsátó test?
    A fény szögsebessége - valóság, vagy optikai csalódás?
    Az Univerzum anyagának szimmetriája és aszimmetriája
  65 K    Determinisztikus mechanizmus - az előre kiszámíthatóság foka
    A logikai modellezésről - most már ilyen is van...
    Többdimenziós terek
  76 K    Élet - honnan, hogyan, és miért?
  76 K    Isten és lélek - lenni vagy nem lenni?
    Egy kis kritika - tudományosan és személyre szólóan...
 122 K    Zárószó - miért hagytam abba bizonyos részek fejlesztését?
    Felhasznált / ajánlott irodalom

***


***

Contents in English

The Natural Philosophical Sketch of the Theory of Everything

  Contents         
           
            Instead of foreword - citations about science, physics and common sense    
  Introduction - into the unsolved physical questions and world of mysteries    
  Citations about the ether - pros and cons    
  Some axiom-like statement  
  Brief summary of the new thoughts in the theory  
  The natural philosophical sketch of the theory of everything  
       Outlines of the theory  
       Viewpoints  
       Corpuscle and ballistic propagation or ether and wave propagation?  
       Questions in connection with the corpuscle - ballistic model  
       What is the inner structure of ether like?  
       What is the inner structure of the electron and positron like?  
       The electron  
       The heat  
       The light  
       The gravitational, the inertia and the centrifugal force  
  14 important questions waiting for solution  
  The two main way of passing the action of force - the wave and the ballistic  
  The permanence of light speed - and is still in vain move the light emitting body?  
  The angular velocity of light - reality or optical illusion?  
  Symmetry and asymmetry of material of the Universe  
  Deterministic mechanism - the degree of predictability in advance  
  About logical modelling - now already there is like this, too  
  Multi-dimensional spaces  
  Life - where from, how and why?  
  God and soul - to be or not to be?  
  A little criticism - scientifically and for person…  
  After-word - why did I stop developing of certain parts?  
  Applied / recommended literature

 

***

Előszó helyett

Aki eljegyezte magát a tudománnyal, az tulajdonképpen arra kötelezte magát, hogy látatlanban, kritikátlanul nem tesz magáévá semmilyen gondolkodásmódot, hanem újra és újra kételkedni, vizsgálódni fog, és nyitott marad minden ellenérvvel szemben.

(Werner Heisenberg)

A fizikai valóság elemei nem határozhatók meg a priori filozófiai megfontolásokkal, hanem kísérletek és mérések alapján kell őket megtalálnunk.

(Albert Einstein)

...Azoknak az általános törvényeknek, amelyeken az elméleti fizika épülete nyugszik, minden természeti eseményre érvényesnek kell lenniük. Ezekből tisztán gondolati úton kellene levezetni minden természeti folyamatnak (beleértve az elektronfolyamatokét is) a leképezését, vagyis elméletét, amennyiben ez a levezetés nem múlná jóval felül az emberi gondolkodás teljesítőképességét. A fizikai világkép teljességéről való lemondás tehát nem elvi.

A fizikusok fő feladata tehát azoknak a legáltalánosabb elemi törvényeknek a felfedezése, amelyekből a világkép tiszta dedukcióval levezethető. Ezekhez az elemi törvényekhez nem vezet logikus út, csak a tapasztalatba való beleérzésre támaszkodó intuíció visz oda. A metodika bizonytalanságából azt gondolhatnánk, hogy az elméleti fizikának akárhány, önmagában véve egyenjogú rendszere lehetséges; ez a vélemény elvileg bizonyára helyes is. A fejlődés azonban azt mutatta, hogy az elképzelhető konstrukciók között egyetlenegy olyan van, amely feltétlenül fölényben van az összes többihez képest. Senki sem tagadhatja, aki valóban elmélyült a tárgykörben, hogy az észlelések világa gyakorlatilag egyértelműen meghatározza az elméleti rendszert, pedig az észlelésektől nem vezet logikus út az elmélet alaptételeihez; ez az, amit Leibniz olyan szerencsésen Prästabihérte Harmonie (előre meghatározott összhang) néven nevezett.

(Albert Einstein)

A Természet ott áll mindenki előtt, akinek eszköze és kitartása van rá, megvizsgálhatja. És mivel mindenütt és mindenki számára ugyanolyan, nem lehet hamisítani. Az lehet, hogy egy ideig mindenki téved. De még az ilyen tévedésekben is több szokott lenni a tudományosság és igazság, mint a válogatás nélküli puszta kételyben és tagadásban.

(Lukács Béla)

A matematikában a logikai szigor, a következtetések kikezdhetetlensége, és az elfogadott axiómákból származtatható összes logikailag lehetséges összefüggés kutatása játssza a fő szerepet. A fizikának meg az a feladata, hogy szigorú játékszabályok nélkül, az összes ismert kísérleti és elméleti tényekre támaszkodva, intuíción alapuló, kísérletileg később még igazolandó sejtéseket felhasználva, lehetőség szerint pontos világképet rajzoljon fel.

A tudományos igazság meghatározásának fő módja a kísérlet. A kísérlet tényeket határoz meg. De a ténygyűjteményt arányos elképzelésrendszerbe kell ötvözni: elméletbe, amely új jelenségeket képes jósolni. Ebben az intuíció és a józan ész játssza a főszerepet.

(A. B. Migdal)

Gondolkodásunk végső célja a mindennapi életben és a tudomány világában is egy és ugyanaz: rendszerezni és megjósolni az eseményeket, megérteni azt a világot, amelyben benyomásainkat szerezzük.

A tudomány igen kiművelt és fejlett józan észre támaszkodik; a tudomány célja a minket körülvevő valóság minél tökéletesebb képének megtalálása.

Albert.jpg (Leopold Infeld)

A józan ész tulajdonképpen a gondolkodásunkban 18 éves korunkig egymásra rakott
előítéletek halmaza.

(Albert Einstein)

***

Bevezetés

Ami a következőkben olvasható, az az egységes világkép megteremtésének kísérlete, az adott időszak természettudományos ismeretei alapján, néhány újabb gondolat felhasználásával, a legelső okból kiindulva, amely ebben az elméletben az anyag, mint örökké létező, és minden más egyéb ebből az ős-okból következik.

A formai alkotóelemek a következők: (1) egyesítő elmélet, (2) természetfilozófia, (3) vázlat.

Aki pedig túl sokat várna tőle, annak figyelmébe ajánlom az utolsó két pontot.

A műfaj tehát a természetfilozófia - és már ezzel is van egy kis probléma, nevezetesen, hogy ezt a műfajt az eddigi tapasztalataim szerint hivatalosan nem művel senki, és így nem is tartozik senkihez. "Hol vannak a mérési eredmények, a bizonyítások, és hol van a kész rendszer?" - kérdezhetik a dogmatikus fizikusok, mielőtt elutasítanák. Nem veszik figyelembe ugyanis azt a tényt, hogy az ismeretek hiánya miatt még egy jó darabig nem lehetséges olyan egyesítő elméletet készíteni, ami az ő igényeiket is kielégítené - és ezért még sokáig nem is fog szerepelni egyesítő elmélet a fizikakönyvekben. A filozófusoknak viszont az a bajuk vele, hogy tele van fizikával, és távol esik attól, amit ők művelnek, ezért részükről az elbírálás nem igazán jöhet szóba. A technikai egyetemeken pedig gyakorlati alkalmazásra és pénzre váltható technikai dolgokkal foglalkoznak, mert általában ilyen elvárás van velük szemben, és nem efféle "haszontalan" alapkutatással. És bár állítólag él a Földön mintegy száz olyan ember, aki egyesítő elmélettel foglalkozik, egyrészt egyiküket sem ismerem, másrészt pedig biztosra vehető, hogy nem úgy csinálják, ahogyan én.

Így pedig marad a hosszútávfutó magányossága. Az viszont már a "Zárószó"-ban olvasható, hogy ez miért nem is olyan nagy baj mégsem.

Közben azt is ajánlották már, hogy a sokból ragadjak meg egy részt, és azt dolgozzam ki teljesen. De szerintem ez a világ már amúgy is tele van specialistákkal. És ha belőlem is specialista lesz, akkor ki csinálja meg az egyesítő elméletet? Úgyhogy én maradok a "nagy puzzle"-nél, és megpróbálom összeilleszteni a meglévő részeket és kitalálni a hiányzókat - a részletekkel pedig foglalkozzanak a specialisták.

Az viszont tény, hogy egy olvasatra ez az elmélet elég fárasztó tud lenni, és nem lehet úgy olvasni mint egy regényt, hanem végig kell gondolni minden sorát ahhoz, hogy összeálljon egy olyan kép, amely már jobb, mint a régi.

Azt is tudom, hogy kevesebb szöveg és több illusztráció jobb lenne. És remélhetőleg ez így is lesz. Csak még nem tudom, hogy mikor...

És persze az is jobb lenne, ha sok helyen a sötétben való tapogatózás, a homályos megfogalmazás és a feltételes mód helyett határozott, egyértelmű és bizonyított kijelentéseket tehetnék. Csakhogy ennek még nem jött el az ideje, több okból is. Egyéb technikai problémákról nem is szólva...

És az is tény, hogy részemről sok idő és szellemi energia ment el erre az elméletre. A vele töltött órákat már nem is számolom, mert egy darabig annyira az életem része volt az elmélettel való foglalkozás.

De még most is azt mondom, minden utóbb tapasztalt kellemetlenség ellenére is, hogy nem tartom hiábavalóságnak a rászánt időt és energiát. Ha ezáltal egy kicsivel jobban megértem és helyesebben értelmezem a világot, és ráadásul még mások is így tesznek, akkor már megérte.

Hogy el ne felejtsem, a vm. jelentése virtuális modell, világmodell, vagy akár "volume", kinek hogy teszik - egészen extrémeknek lehet pl. akár vasúti megálló is. Az 1.7 pedig a sorszám.

És ebben a változatban nagyjából már benne van, amit mondani akartam, de a forma még mindig kísérleti. Úgyhogy remélem lesz még ennél tömörebb és kiforrottabb verzió is. Mert most ahogy gondolkodtam a dolgokon, úgy írtam őket, és ez meg is látszik az ismétlődések számában - még egyszer ugyanaz, egy kicsit más megközelítésben, más kontextusban... Igazából viszont egy dolgot elég lenne egyszer leírni, ha nem azt a közmondást vesszük alapul, hogy az ismétlés a tudás anyja, apja és mindene.

Ezen kívül egy külső szemlélőnek azt is elég nehéz lehet kitalálni, hogy az adott esetben éppen melyik esetről van szó - a szakirodalomban megtalálható bizonyított és elfogadott állításról, a néhány ténnyel alátámasztott, de nem mindenki által elfogadott állításról ugyanonnan, vagy pedig a saját állításaimról?

Mivel nincs olyan célom, hogy összemossam ezeket a kategóriákat, ezért egy fejezetben összegyűjtöttem a főbb gondolataimat, és ezen belül - és kívül is - megjelöltem, hogy mi az, amit a magaménak tekintek. Bár a maradékban is van bőven, ami tőlem származik... úgyhogy csak óvatosan az innen vett hivatkozásokkal, ha valaki nem elég jártas a témában.

Tehát egyrészt a megkülönböztetés miatt alkalmaztam a különválasztást és a jelöléseket, másrészt pedig azért, mert az jó, hogy én ingyen közreadom ezt a művet egy ingyenes fórumon - ha viszont valaki a magáévá akarná tenni az ötleteimet, mondjuk azért hogy pénzt csináljon belőle magának, az már nem jó. És ha valaki eddig még nem tudta: a bitorlás bűntett, és Btk.-beli kategória, amit szabadságvesztéssel is lehet "jutalmazni" - a szerzői jog és az idézés szabályai pedig a Ptk.-ban találhatók.

És ha netán pénzem származna ebből az elméletből, cikkek vagy bármi egyéb révén, azt az indiai választott családom megsegítésére szolgáló, és már eddig is létező bankszámlára teszem - úgy jótékonykodok, hogy közben a saját anyagi terheimet is csökkentem - de momentán ennél jobb ötletem nincs, és ez sem erkölcstelen.

Egyébként pedig nem arról van szó, hogy az ötleteimet ne fejlessze rajtam kívül senki sem, hanem arról, hogy ezt az ingyenes fórumokon és az ingyenesség keretein belül tegye. Ha pedig valaki vizsgamunkának akar felhasználni valamely alapötletet - ami szerintem elég meredek vállalkozás - amíg az ingyenesség keretein belül van, ám tegye. És az is jó lenne, ha az ötlet-sziporkák helyett mindenki önálló cikket tudna írni, mert mások ötleteit akkor sem könnyű beleírni az elméletbe, ha jók.

A jelölések miatt most elég furcsán néz ki a szöveg, de hát valamit valamiért; a plusz információ a külalak rovására megy. Hacsak közben nem akad valami jobb ötlet (korrektúra jelek? makró?) Mert eddig csak az az ötletem, hogy mindenki megkapja az indexét: 1$...1¤, 2$...2¤, stb.

Most viszont ez van: $ A saját állításaim (egészen szűk körben elfogadott, saját fejből). ¤

És persze ha az állításaim által felvetett kérdésekre valahol választ találok, akkor a lelőhelytől függően fognak változni a jelölések. Mert ha mondjuk valaki már régen megadta a választ egy általam felvetett problémára, csak én nem tudtam róla, akkor nem lehet szó az elsőségemről, csak a tájékozatlanságomról. Ilyen eset pedig előfordulhat, mert nem tudok mindent, amit tudnom kellene...

Az idézeteket pedig már eddig is különválasztottam: ha oda van írva, hogy idézet, vagy a forrása, vagy a szövegből az derül ki, hogy hivatkozásról van szó, akkor az idézet, és az állítás nem tőlem való. A beágyazott idézeteknél a szöveg 10 pontos betűnagyságú, a jelölések révén pedig egyértelmű, hogy mely főbb gondolatok eredetét tartom fenn magamnak. És ezek között nincsenek azok, amelyek az eddigi kevés számú közreműködő ötleteiből, vagy azok hatására származtak. Ahová pedig nem tettem ki a (nagycsoportos) jelem, ott elég csak az idézés szabályaival törődni.

És úgy vettem észre, hogy még nem fogytak még el a gondolataim, tudok még újat mondani - valamikor. Fél év múlva, vagy jövőre? Ezt még nem tudom; majd ahogy és amikor sikerül összehozni a következő verziót.

Közben pedig vannak még mindenféle technikai problémák is: például hogy ekkora terjedelem - több mint fél millió karakter - már nem igazán monitorra való, online olvasásra pedig még kevésbé. És ráadásul a browserek is nehezen birkóznak meg vele. A 3.0 verziójú Internet Explorer 24 Mb RAM és 12 Mb winchester swap lefoglalása mellett sem tudta teljesen betölteni azt a közel 1 Mb-os szövegfájlt, amit a Word Internet Assistant generált a .doc-ból. Az "acute"-ok és "circle"-k karakterekké konvertálása és a bekezdésenkénti felesleges fontformázások kiszedése után viszont már működőképessé vált a dolog annyira, hogy offline egy betöltéssel egy fájlban lehessen olvasni. Az online példányt viszont kénytelen voltam feldarabolni - bár ettől az egész nem lett kisebb, sőt...

Ami pedig a közreműködők listáját illeti, azt a következőkben közzé fogom tenni, hacsak az illető külön meg nem kér rá, hogy ne tegyem - abból kiindulva, hogy talán többen szeretnék viszontlátni a nevüket, mint ahányan nem. És lehet hogy a copyright-ot is átírom egy kicsit, a többesszám erejéig. De a szisztéma, és a téma, az marad. És hogy a véleményem mennyit fog változni, és milyen irányba, az még a jövő titka.

***

Akkor most térjünk a tárgyra, vagy, bevezető lévén, legalább közelítsünk. Nos, ha egyesítő elméletről van szó, akkor ehhez kell valamilyen koncepció, egy lehetőleg minél ellentmondásmentesebb elképzelés, ami kezdetnek megfelel, és amit tovább lehet fejleszteni.

Kezdetben, egészen fiatal koromban, én is elhittem azt a fizikakönyvekben olvasható kijelentést, hogy éter pedig nincs. Ha éter pedig nincs, akkor maradnak az önálló részecskék, és a ballisztikus, "ágyúgolyó-elvű" terjedés - gondoltam. De a ballisztikus terjedés és a korpuszkulák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet, és sehogy sem állt így össze egy használható kép a világ alapvető szerkezetét illetően. Márpedig szerettem volna ilyet látni. Később pedig azon akadtam fenn, hogyan fejti ki a hatását Einstein anyagtalan térgörbülete a háromdimenziós anyagi világunkra? És arra a következtetésre jutottam, hogy bármilyen variációt használunk is a lehetségesek közül, mindegyiknél vannak megoldatlan kérdések. És amit igazából tehetek az az, hogy a választékból azt választom, amelyik számomra a leghasználhatóbbnak tűnik, és amelyik szerintem a legkevesebb ellentmondást és megoldatlan kérdést rejti magában. Ezért Az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlatában a kiindulási alap egy végső, legkisebb méretű anyagi részecske feltételezése, amelyben annak sűrűsége - gyakori előfordulása - folytán, alapesetben a hullámterjedés valósul meg. Természetesen az egyedi részecsketulajdonságok is megmaradnak, mint minden más anyagnál, csak nagy méretekben, a nagy terjedelmű és viszonylag jól érzékelhető megjelenéseknél nem ezek dominálnak.

Itt előrebocsátom, hogy az éterben való, egyenesvonalúnak tekinthető mozgás kimutathatatlanságát ez a természetfilozófiai vázlat sem oldja fel egyértelműen és minden vitát kizáró módon - de legalább található itt egy olyan magyarázatul szolgáló elképzelés, amelyet tudomásom szerint eddig még nem vetettek fel.

Ami magát a "műfajt" illeti, ebben a tekintetben a kiindulási alap az ókori idők szellemének megfelelő természetfilozófiai megközelítés, a modern fizika által eddig megismert tények felhasználásával. Ez az elmélet leginkább Démokritosz (Kr. e. 460 - 370) atomelméletével vethető össze - valószínű, hogy itt-ott ebben is "kockás az atom", pedig gömbölyűnek kellene lennie, de ami a koncepció egészét illeti, komolyan hiszek abban, hogy megállja a helyét, és sok módosítással ugyan, de mindig lehet majd rá építeni. Ezenkívül minden newtoni és einsteini elmélettel szemben ez nem egy "zárt matematikai kristály", vagyis egy olyan kész, befejezett része a fizikának, amihez már nemigen lehet hozzátenni, hanem egy olyan, kezdetleges maggal rendelkező nyitott természetfilozófiai modell, amelybe - legalább elvileg - a természet minden létező jelensége bele kell hogy férjen. És természetesen úgy, hogy az egyes részek összhangban maradjanak egymással. Tehát már a feladat nagyságából is látszik, hogy itt eleve csak egy olyan nyitott elképzelésrendszer jöhet szóba, amelynek a feladata a fejlesztés, az újabb részletek megismerése, valamint a már megismert részek egymáshoz való illesztése, integrálása is. Annak oka pedig, hogy visszatértem a természetfilozófia manapság már túlhaladott állapotához, az, hogy véleményem szerint első a logikus gondolat, és csak azután következnek a részletek, a matematika, és minden más egyéb. Valamint az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy tőlem leginkább ennyire telik.

Természetfilozófiának nevezem az itt alkalmazott módszert, mert jelenleg tényleg erről van szó - ami viszont kívánatos lenne a későbbiekben, az az áttérés a természettudományosan kidolgozott logikai modellezésre, mint eljárásra, egyszerűen azért, mert ha valaki matematikával próbálja megtalálni a jó logikai modellt, akkor az utolsó lépéssel próbálja meg helyettesíteni az elsőt, és ez a módszer jóval nehezebb, mintha a ténylegesen első lépéssel kezdené, vagyis a filozófiai alapú logikai modellezéssel. Ez az én "testre szabott" véleményem erről, de egyébként maga a módszer legyen kinek-kinek kedve és a legjobb tudása szerint, mert végül is nem a módszer a lényeg, hanem az eredmény. Legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy Einstein és Heisenberg is matematikai alapokon próbálta meg az egyesítést, méghozzá nem is ilyen globális módon, az ős-ok keresésével, hanem "csupán" az ismert erőhatásokat próbálták meg közös nevezőre hozni. És aztán el is akadtak vele - szerintem leginkább az alkalmazott módszernek köszönhetően. A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy talán mégsem a matematikával kellett volna kezdeni, hanem egy matematikamentes és jó logikai modellel - én mindenesetre így csinálom, aztán majd meglátjuk, meddig lehet így eljutni. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy a természetfilozófia - mint megközelítési mód - számára a minden létező első okának megkeresése a legjobb logikai kiindulási pont. Tehát már csak emiatt sem lehet egy az egyben összevetni valamilyen matematikai erőhatás-egyesítő modellel, amely a filozófiai modellhez képest csak egy részterületet próbál felderíteni, de azt teljesen.

És ami azt illeti, én könnyű helyzetben vagyok a matematikát illetően, mert kezdetben sem voltam jó belőle, aztán egy általános iskolai matematikatanár segítségével sikerült megutálnom a tantárgyat. Ezért nálam az a veszély nem fenyeget, hogy elveszek a matematika útvesztőjében - olyan kevéssé megyek csak bele, ahonnan még könnyű visszatalálni ahhoz a fizikai valósághoz, amit a matematikának le kellene írnia.

Hogy a természetfilozófia mellett szóljak még egy kicsit, szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy a mai értelemben vett természettudomány csak kb. 400 évvel ezelőtt váltotta fel a filozófusoknak a természetre vonatkozó filozófiai tanait. Tulajdonképpen Galileitől számíthatjuk ezt az új korszakot, amikor a kísérletek, mérések és számítások már nagy jelentőségre tettek szert a természeti jelenségek megértésében. A régi idők filozófiai szellemének köszönhetően még Newton is "A természetfilozófia matematikai alapelvei" (Philosophiae naturalis principia mathematica) címmel adta ki azt a művét, amelyben a bolygómozgás törvényeit tárgyalja. De ez a mű - közkeletű nevén a Principia - már teljesen a manapság fizika néven ismert természettudomány stílusában íródott.

Viszont a gondolatmenetnek még itt is természetfilozófiával kellett kezdődnie. Newton első gondolata egész nyilvánvalóan nem az volt a gravitációról, hogy 6,67 · 10 - 11 · m1 · m2 /r2, hanem valószínűleg az, hogy "jónak látszik az a feltevés, hogy minden test vonzza egymást - és ha ez így van, akkor...". Aztán Newton után Cavendish és Eötvös a pontos méréseikkel kitették a pontot ennek a mondatnak végére, és ez érvényben volt egészen addig, amíg Einstein nem kezdett egy új mondatot, illetve gondolatsort, amiből az derült ki, hogy az előbb említett képlet még mindig csak a dolgok leegyszerűsített változata, mert a valóság ennél még egy fokkal összetettebb, és nagy méretekben át kell térni az euklidészi síkról a nemeuklidészi térelemekre, ami jobb és egyszerűbb esetben a gömböt jelenti. És persze az einsteini világképet is bele lehet foglalni egy még nagyobba, és még általánosabba - éppen ez a mostani megoldásra váró feladat. Viszont van egy kis baj ezzel - egyetlen XX. század végén élő ember sem tud egy ilyen mérvű feladatnak a végére jutni egy emberöltő alatt, ez elég határozottan állítható. A helyzet azért mégsem teljesen reménytelen; ha elkezdjük a legelejéről, Ádámtól és Évától, ami ebben az esetben a természetfilozófiát jelenti, és aztán haladunk lépésről-lépésre, akkor a lépések számától függően egyre közelebb jutunk a célhoz, még abban az esetben is, ha esetleg nem egyenes arányosságról van szó. És ha a feladat olyan, hogy meghaladja egy ember képességeit, akkor próbálkozzunk meg többel, több szem többet lát, több fej többet tud alapon. Mert ha csak a fizikát tekinti át valaki gondolatban, abból is könnyen rájöhet hogy ez a terület hatalmas, és valószínűleg írtak már róla néhány százezer oldalt a Földön. Amely mennyiségben persze sok az átfedés, de sok az egyéni - eredeti gondolat is. Tehát már ezt a területet sem fogható át gondolatban kifogástalanul és teljesen - hát még a többi...

És ha nem is lehet ennek a munkának a végére jutni egy emberöltőn belül - ez felettébb valószínű - haladást mégiscsak el lehet érni, megkönnyítve ezzel az utódok dolgát. Ilyen mérvű cél nem is érhető el másként, mint az egymásra épüléssel. Könnyen beláthatjuk ezt, ha arra gondolunk, hogy már Newton is arra hivatkozott, hogy "óriások vállán álltam".

Newtonnál maradva, amikor a gravitáció okáról érdeklődtek tőle, azt a kijelentést tette, hogy az ő műve azt írja le, hogy mi történik, és nem azt, hogy miért. Az ok magyarázataként a már akkor is réginek számító elképzelést elevenítette fel a láthatatlan és felderíthetetlen anyagról, az éterről. Éteri elemre, mint az anyagi világ egyik összetevőjére való hivatkozások, már az indiai Védákban is találhatók, amelyek a legmértéktartóbb becslés szerint is léteztek már Kr. e. 1000-ben.

Érdekes módon Newton, akinek a gravitációs hatások átadásához megfelelt az éter, a fényt már egyedi részecskék terjedésével, korpuszkuláris módon próbálta magyarázni. Ezért a "Newton-féle színgyűrűk" néven ismert jelenséget - amely két, nem tökéletesen illeszkedő üveglap, vagy a sík üveglap és a konvex lencse között mutatkozik, és a ráeső fénysugár hulláminterferenciája - a "könnyű visszaverődéshez és áthatoláshoz való illeszkedés" korpuszkuláris elméletével magyarázta. Így keveredett vitába a hullámterjedés pártján álló Robert Hooke-val és Christian Huygens-szel. Azt, hogy ebben a vonatkozásban a hullámelmélet a helytálló, csak 1800-ban sikerült bebizonyítania Thomas Youngnak egy újabb kísérlettel, amellyel két keskeny, egymást átfedő fénysugár interferenciáját mutatta ki. És ezzel eldőlt, hogy a fény esetében hullámokról van szó. A fény részecske-elmélete 1887-ben került ismét előtérbe, amikor a Michelson - Morley kísérlet révén nem sikerült kimutatni a Föld egyenesvonalú mozgását a fényhullámok feltételezett terjedési közegében, az éterben. 1900-ban pedig Max Planck felvetette azt a gondolatot, hogy a fény kibocsátása nem folyamatosan, hanem apró energiacsomagokban, kvantumokban történik. Einstein ezen elv alapján magyarázta meg a fényelektromos hatást 1905-ben, és a hullámcsomagot elnevezte foton-nak, valamint megállapította, hogy a foton energiája egyenesen arányos a fény, illetve az elektromágneses rezgés frekvenciájával. Később pedig a speciális relativitáselméletben a téridő fogalmának bevezetésével az étert az elméletből kiküszöbölte - lényegében visszatért a ballisztikus szemlélethez, amely viszont számos megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Majd a XX. század második felében az éter ismét előtérbe került, immár modernizált formában, amikor a kísérleti fizikusok felfedezték, hogy bizonyos körülmények között, megfelelő erőhatásra részecskék keletkeznek a látszólagos semmiből. De a tudomány állása még a XX. század végén sem tette lehetővé azt, hogy az éter lenni vagy nem lenni-je végleg eldőljön.

Viszont az éterről szóló véleményekből és nézetekből már olyan bőséges lett a választék, hogy hosszú oldalakon át lehet idézni a szerzőket, a részecske-pártiaktól a hullámpártiakig. Ámde, a szerzők többsége nem foglal állást határozottan egyik oldal mellett sem - ami egy ennyire vitatható témában eléggé érthető álláspont, tekintve hogy mindkét oldalnak vannak használható érvei.

Az itt tárgyalt elmélet hullámterjedés-alapokon áll, de nem zárható ki, hogy valaki el tudja készíteni az elmélet konkurens, részecske-alapú párját is, mert a mai ismeretek mellett még mindkét változat elkészítése lehetségesnek látszik, és legfeljebb azt lehet mondani, hogy mindent összevetve, az egyik modellnek nagyobb lehet a valószínűsége mint a másiknak. Ehhez viszont először fel kell állítani az elméleteket, lehetőleg nem csak vázlatszinten -, és aztán még meg is kell vitatni őket...

A jelenlegi természetfilozófiai elmélet logikai felállításának módszere - kicsit leegyszerűsítve - az intuitív navigálás az eldöntendő kérdések valószínűségei között, ahol az "igen" szavazatot a valószínűbb eset kapja meg. Ahhoz viszont, hogy valaki minél jobb eséllyel tudjon dönteni az esetek között, behatóan kell foglalkozni a vizsgált témával, ez nyilvánvaló. Valamint az is, hogy az ilyen "jóslás" nem a lehetséges legjobb módszer, mert ahogyan haladunk az egyre finomabb részletek felé, úgy növekszik az eldöntendő kérdések mennyisége, és ugyanígy nő a hibaarány is. Mindössze az szól a módszer mellett, hogy jelenleg csak ez az igazán elérhető.

Ez a módszer látszólag rokon a mindenki által elvégezhető, "fej vagy írás" alapon történő pénzfeldobásos problémamegoldással is, ami statisztikailag 50%-os arányt ad a két esélyre, az egyedi eseteket tekintve pedig véletlenszerű az eredmény -, csalás nélkül, ideális esetben. Az intuitív módszernek viszont az a dolga, hogy minél jobban felülmúlja az így elérhető véletlenszerű eredményeket, és ehhez szükségesek az előzetes ismeretek, az adott logikai rendszer minél alaposabb ismerete. És mivel itt az eldöntendő kérdésekre általában nem csak két lehetséges, illetve lehetségesnek látszó válasz van, ezért sokkal inkább egy olyan sokoldalú dobókockához lehet hasonlítani az esetet, ahol azt kell kitalálni a már megismert összefüggések alapján, hogy a természet éppen hogyan "gurított", és melyik a kocka érvényes oldala. Ezt szerencsére megkönnyíti, hogy a természet "dobásai" nem véletlenszerűek, hanem van bennük rendszer, és az egyik dolog következik a másikból - csak a "hogyan és miként"-et kell kitalálni. Erre mondhatta Einstein, hogy "Isten nem kockázik" - vagy legalább is nem a mi fogalmaink szerint, tehát nem úgy, ahogyan mi tesszük. És ami nekünk véletlenszerű, ott egy magasabb rendű nézőpontból mégis tudható a végeredmény, és talán a köztes állapotok is, bár az már nem olyan fontos.

Mos pedig az elmélet vonatkozásában egy fontos kérdés következik: az, hogy mi az éter? Kiskorúak és fizikusok kedvéért leírom: az éter a fizikában nem más, mint az elektromágneses hullámok feltételezett terjedési közege. És hogy valami újat is mondjak azoknak, akik ezt már eddig is tudták: ebben az elméletben az éter szerepe egy "kicsivel" tovább bővül - nemcsak hogy az elektromágneses hullámok feltételezett hordozó közege, hanem minden általunk eddig ismert anyagi formációnak is ez a legkisebb építőköve, tehát alapvetően minden ebből az éteri alapanyagból épül fel a mi világunkban. Ami meghökkentő lehet azoknak, akik ezt a "valami"-t eddig "semmi"-nek gondolták.

Az, hogy milyen az éter, már egy másik kérdés, és meg is próbálok rá felelni később, hogy szerintem milyen, és milyen tulajdonságai lehetnek.

Hozzátéve mindehhez, hogy ha ez itt most egy fizikakönyv lenne, akkor a fizikában kialakult formai szabályok szerint eleve az alkalmazott kulcsszavak pontos meghatározásával kellett volna kezdenem. Olyanokkal például, hogy mi az anyag, mi az energia, és hogy mi a végtelen. Csakhogy nem tudok ezen a téren jobb definíciókkal szolgálni, mint ami a Magyar Értelmező Kéziszótárban le van írva, és amely szerint az anyag a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság, az energia az anyagnak munka végzésére való képessége, a végtelen pedig az, aminek nincsen vége, más értelemben véve pedig korlátlanul kiegészíthető mennyiség, vagy bármi olyan, ami önmagába visszatérő, s ezért folytonosan működő. A helyzet az, hogy ebben a természetfilozófiai vázlatban eléggé nagyvonalúan bánok az ilyen meghatározásokkal, és például a "végtelen" legtöbbször azt a térrészt jelenti, amelyet az ember a természetes és mesterséges érzékszerveivel eddig át tudott fogni. Úgyhogy a minden igényt kielégítő pontos meghatározások még váratnak magukra - és ha a fizikusoknak olyan nagy szükségük van erre, akkor csinálják meg ők, mert ez itt még mindig egy természetfilozófiai vázlat.

Viszont vannak ennek az elméletnek, illetve a hozzá tartozó gondolkodásmód megértésének olyan alapfeltételei, hogy például el kell fogadni azt a megállapítást, miszerint "nincsen energia anyag nélkül, de anyag sincs energia nélkül". Ez utóbbi ugyan már az einsteini anyag-energia egyenletből ( E = m · c2 ) is egyenesen következik, tehát hogy minden anyag potenciális energiahordozó, a helyzeti és mozgási energián kívül is, mert az anyag önmagában véve is átváltható energiára - de ennek az összefüggésnek tudatosulnia is kell.

És annak is, hogy a képlet fordítottja ( m = E / c2 ) is érvényes, csak az ilyen eset ritkábban fordul elő a természetben. Viszont például a gammasugárzásból - ami a mai slendrián fogalmaink szerint tisztán energiának minősül - ezen az alapon keletkezhet elektron-pozitron páros, ha a megfelelő energiájú gammasugárzás valamilyen anyagon ütközik.

Azt a meghatározást pedig nyugodtan elfogadhatjuk a régi fizikából, hogy "az energia a testek (anyagi rendszerek) munkavégző képessége". A lényeg itt az, hogy soha ne felejtsünk el az energiához mindig keresni egy testet (ill. anyagi rendszert) is, még ha elektromágneses energiáról van szó, akkor is, mert a dolgok így működnek, enélkül viszont nem.

Ilyen és ehhez hasonló tételek alkotják ennek az elméletnek az alapjait, többé-kevésbé rendszert alkotva. És persze még bőven lehet dolgozni rajtuk...

De még mielőtt mindezen elképzelések sorra kerülnének, következzen néhány idézet az éterről, amelyek segítséget adhatnak az elmélet megértésében, főleg az éterről vallott nézeteimet illetően. Hozzáteszem, hogy emiatt ebben a műben az idézet-arány elég magas lett, 20% körüli. De sajnáltam volna ezt a részt kihagyni, mert olyan fontos az éter előtörténetének ismerete ennél az elméletnél. És megítélésem szerint ez még belefér a szerzői szabadságba, ennél a témánál.




 Tartalom      Következő

 
TARTALOM * CONTENTS  egy17-2.htm   Idézetek az éterről