LESELKEDŐ MAGÁNY (1928)


  Mezőnek virág,
rétnek eső,
búzának meleg,
asszonynak csók,
anyának gyerek,
gyereknek játék -
Magamnak: semmi,
fekete éjszaka.

FÁRAÓK SÍRJA FELÉ

Fáraók sírja felé
Mélyre ások
Túl a formán
Sorsokat írok
Sárba zuhan a nap
Megint csupa kérdés
A búvár
Összefont tenyérrel
Visszatért lovagok
Árnyékok
Sötét szobor a város felett
Kacagnak a hitetlenek
Az emberek
Behúnyt szemen át
Legyen áldott
Kár mindenért
Fekete köpeny alatt
Olvadó jégvirág
Kitéve

DRÓTOK KÖZÖTT

A tükör
Szökött hang: hol a tűz?
Siralom
Apokalipszis
Valami eltörött
Miért vagyok kedvetlen?
Drótok között
Fáradt harcosok éneke
A végzet odúja előtt
Homlokom mögött
Esti hallucinációk
Circumdederunt me...
Hazafelé az éjszakában
Mindeneket látó dal

LESELKEDŐ MAGÁNY

A mérföldkövek titka
Törpefenyők jaja
Emlékezések városában
Üzenet
Meredtszemű ősz
Ha valaki jönne...
Lámpa körül
Ősz a sétatéren
Itt feledtek
Nocturno
Vállat vonunk
Mosolyaim egén
Leselkedő magány
Nincs többé ember
Valami arcot viszek
Ormok felé
Metamorfózis
Elzuhanok az erdőn
Ablaknyitás
A háló közepén
A láthatatlan ember

ELTŰNŐ VONALAK

Itt a helyem
Rövid napló
Megbocsátod-é?
Hammelni legenda nyomán
Eltűnő vonalak
Alkony
Zúg az őszi szél
A kietlenség verse
Hideg téli est
Jó álom
Mindent neked adok
Zarándokút