CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Első fejezet
amelyben egy kisdiák elveszíti a kalapját, s emiatt késő télig hajadonfővel
jár szegényke esőben, hóban, míg csak a közömbös világ is észre nem veszi a
rendellenes állapotot
Második fejezet
amelyben a kisdiák pakkot kap hazulról, s egyszerre nevezetes ember lesz, megszokja,
hogy a szemek ránézzenek, aztán nagy veszélybe kerül, és az ösztön vakmerően
ügyessé teszi; végre pompás kondíciót kap, s pénzt keres
Harmadik fejezet
amelyben a kisdiák szorgalmasan dolgozik, tanul, jelesekre felelget, és két
barátra tesz szert
Negyedik fejezet
mely az előbbinek folytatása, de valami más történik benne, mint amit vártunk,
mert az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta
előre az ember
Ötödik fejezet
amelyben a kisdiák családok életébe keveredik bele, s olyan dolgokról hall,
és olyanokat lát, amik nem tartoznak a gimnáziumi tananyaghoz: például szerelmes
leveleket közvetít, ami szintén hiányzik az "államilag jóváhagyott"
tantervből
Hatodik fejezet
amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados
történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem
egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt
Hetedik fejezet
amelyben csodálatos, hogy a szenvedő ember körül is minden természetes és vidám;
szinte nem érdemes élni, ha az élet ilyen kevéssé vesz részt a szív fájdalmában
Nyolcadik fejezet
amelyben kitűnik, hogy Misi olyan gyerek, aki nem szereti, ha vele foglalkoznak,
kivált mikor valami kellemetlenség áll a háta mögött: hagyják békén; jó ilyenkor
haza és nagy gondokra gondolni, jó elfelejteni a nagy mellett a kis bajt
Kilencedik fejezet
amelyben isten tudja csak, mi fog történni; a kisdiák örül, hogy szombat van
ez után a nehéz hét után; úgy érzi, ma be fog valami fejeződni: hét végére kell,
hogy a bajoknak is vége legyen
Tizedik fejezet
amelyben szomorú és nehéz vasárnapra virrad a kisdiák, zúgó fejjel néz a jövőbe,
s valami ismeretlen erő hajtja olyan utakra, amerre különben soha el nem indult
volna
Tizenegyedik fejezet
amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden gyötrelmén, gyermekül ismeri meg
a kenyérkereső emberek földi szenvedéseit
Tizenkettedik fejezet
amelyben kiviláglik, hogy a kis Misi egész életében minden munkáját ugyanolyan
csodálatos és rendkívüli zűrzavarok és kétségbeejtő válságok között vitte végbe,
mint első kis versének költését
Ismertető
Az író kisdiákkorának első nagy élményét, a debreceni kollégiumban töltött négy és fél év emlékét örökíti meg a regényben. A történet kezdete: 1892, színhelye Debrecen, s benne a nemzeti nevelés fellegvárának tartott református kollégium. Nyilas Misi, a regény hőse, egy Tisza menti faluból érkezik ide. Útravalója a gyermeki hit, bizalom és tisztelet az emberek iránt. Hamarosan csalódnia kell: észreveszi, hogy az emberek se nem jók, se nem becsületesek, nincs nyugalom, csak állandó versengés, amelyben a jóság és a becsület: hátrány. Misi balsorsát egy lutricédula ellopása miatti hamis vád teljesíti be. S bár a befejezés látszólag megnyugtató, a mű zárómondatai sejtetik, hogy az átélt csalódás örök nyomot hagy a gyermekben.
Az irodalomtörténet méltán sorolja Móricz gyermekregényét a legsikerültebb kritikai realista művek közé. Nem csupán egy kisfiú története és Debrecen kritikája: szerzője a Tanácsköztársaság bukása utáni személyes válságát transzformálta át egy gyermek sorsába. Nyilas Misi lépteit a szülők - s a szegénység - türelmes jósága vigyázza. Így szélesedik ki a történet az iró és a világ szakadatlan összecsapásának regényévé, Móricz legforróbb emberi és művészi hitvallásává. Kétségtelenül a magyar regényirodalom egyik legegyedibb, leginkább társtalan alkotása, amely azonban egyszerre lehet párja A Pál utcai fiúknak vagy Móra Kincskereső kisködmönének és a klasszikus magyar nagyregény remekeinek. A nyolcadikosok számára kötelező olvasmány, de felnőtt olvasók figyelmét is érdemes újra és újra felhívni rá.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu