13. fejezet
A könyvnyomtatás elterjedése Németországban


Hogy milyen korszakos jelentősége volt a könyvnyomtatás feltalálásának, mindennél jobban bizonyítja az, hogy rövid idő múltán Európa valamennyi civilizált országában már nyomdai műhelyek működtek.

Hozzájárult ehhez az is, hogy Nassaui Adolfnak Mainz városa ellen intézett támadása alkalmával Fust háza leégett, s a nyomda működése emiatt néhány éven át szünetelt. Jól betanított munkásai pedig szétszéledtek a jelentősebb európai városokba, s ahol pártfogókra találtak, maguk is nyomdákat állítottak. Tudjuk azt is, hogy a Gutenberg-Fust-pernek Gutenbergre nézve kedvezőtlen befejezése is szárnyára bocsátott több kiváló nyomdászt, akik Gutenbergtől tanulták a mesterséget.

Albert Pfister bambergi nyomdász a 36 soros Biblia nyomásával nyitja meg a sort. A Biblia betűtípusával készült több kiadványa, egyebek között az 1462-ben megjelent Buch der vier Historien (A négy históriák könyve, 31. ábra), a Boner-féle meséskönyv és a Belial című kiadványa. A három könyv az első nyomtatott illusztrált könyvek közé számítható, mert mindegyik fametszetekkel van tele. Tudjuk, hogy Pfister e kiadványainak betűit Gutenbergtől vásárolta. Ezekkel nyomtatta Gutenberg a legrégibb Donatusait, csillagászati kalendáriumát és egyéb korai nyomtatványait. Pfister nem sokáig használta Gutenberg legrégibb betűit, mert 1470 után megjelenő könyveinél már más betűtípust találunk.

Ulrich Zell 1462-ben alapítja Kölnben az első nyomdát. Zell korábban könyvmásoló és könyvdíszítő volt, a nyomdászmesterséget Schöffer mainzi nyomdájában tanulta, s ő is a mainzi ostrom alkalmával hagyta el a várost. Színvonalas, szép könyvei között egyik legszebb alkotása a kétkötetes Latin Biblia, 1470-ből. Utolsó kiadványa 1494-ből származik. Köln szerepe nemzetközi vonatkozásban jelentékeny, mert a könyvnyomdászat innen terjedt tovább Németalföldre és Angliába. Már a korai évtizedekben tíz nyomda dolgozott a városban. Köln a középkorban a tudományok és művészetek hajléka, és az 1388-ban alapított egyeteme révén a teológia és filozófia istápolója volt. A könyvnyomtatás rohamos elterjedésének nagy lendületet adott a "Fratres vitae communis" nevű kolostori közösség. Székhelye a Köln melletti Weidenbach kolostor volt, és könyvek másolásával foglalkozott. A közösség tagjai e munkájukkal szerzett pénzből szép templomot építettek, majd megvásárolták a Bechtermünze-féle nyomdát, s ettől az időtől kezdve kizárólag nyomtatással foglalkoztak.

Fontos helyet tölt be a könyvnyomtatás történetében Basel, bár az első svájci nyomda a szomszédos Beromünsterben volt, ahol a később Párizsba távozó Ulrich Gering alapított nyomdát. Basel nyomdásza Bartholdus de Basilea, akit Gutenberg egyik tanítványának tartanak. Latin nyelvű bibliát is nyomtatott, ennek azonban csak az első kötetén van, feltüntetve a neve, a második kötetet már Bernhard Richel nyomtatta. Feltételezhető, hogy a biblia nyomása közben halt meg, 1475-ben. A XV. század utolsó 30 évében már 26 nyomda működött Baselben. Említésre méltó Johannes Bergmann von Olpe, aki Sebastian Brant Narrenschiffjét (Bolondok hajóját) nyomtatta. A nagyon népszerű és sok kiadást megért könyv először 1494-ben jelent meg, egy ismeretlen művész 118 fametszetével (32. ábra). A XV. század hírneves bázeli ősnyomdásza Johannes Ammerbach.

A tudományok szeretete előbb Párizsba vitte, s onnan mint magister artium került vissza Németországba. Egy ideig mint korrektor Koberger nürnbergi nyomdájában dolgozott, majd 1478 és 1480 között megnyitotta nyomdáját Baselben. Michael Furter is nevezetes nyomdásza Basel városának. Nála jelent meg 1493-ban a Ritter von Turn (A Turnból való lovag), melynek fametszeteit valószínűleg a Narrenschiff művésze készítette. Baselben működött végül Johannes Frobenius, a város legnagyobb és legnevesebb nyomdásza. Méltatásával a következő századról szóló fejezetben foglalkozunk.

Ulm városában, a svábföld e kultúrközpontjában korán indult fejlődésnek a nyomdászat. Az első ulmi nyomdász Ludwig Hohenwang. Fatáblanyomtatással kezdte, s az Ars moriendi négy kiadása keze alól került ki. Rajzoló, betűmetsző, író és nyomdász egy személyben. A város leghíresebb nyomdásza Johannes Zainer, aki Németország valamennyi nyomdásza között is kivált. A XV. század hetvenes éveitől a XVI. század húszas éveinek közepéig jelentős nyomdai műveket alkotott. Nincs biztos adatunk, hogy testvére volt-e a szintén kiváló augsburgi Zainernak, csupán annyit tudunk, hogy mindketten Reutlingenből származnak. Boccaccio Comprendium de praeclaris mulieribus (Híres asszonyokról) című művének német nyelvű kiadása, érdekes fametszetekkel díszítve, a hetvenes évek elejéről való. A könyv egy-egy illusztrációja középkori naivitással ábrázolja a cselekményt; így például Jokaste történetében azt a jelenetet, amelyben a vérfertőzés szörnyű titka kiderül. A kétségbeesett Jokaste szíven szúrja magát, Oedipus pedig saját kezeivel megvakítja magát. A képen látható még a hegycsúcsra kitett csecsemő Oedipus, amint éppen felfalni készül őt a fenevad (33. ábra).

E naiv ábrákkal teli könyvnél még sokkal értékesebb az 1475-ben nyomtatott A híres-neves meseköltő Aesopus könyve és életének története. Ebben a könyvben bontakozik ki a fametszetű illusztráció először igazi művészi szépségében. Az illusztrációk itt már nem tapogatózó próbálkozások, mint a korábbi könyvillusztrációk voltak, hanem mesteri alkotások, amelyek méltó előfutárjai a XVI. század nagy német fametsző művészetének. A fekete-fehér ritmikus váltakozása, a vonalak eleven játéka, az alakok és arcok tökéletes ábrázolása, az árnyékolásra szánt vonalak rendszerbe foglalása, a vastagabb és vékonyabb vonalak szükség szerinti alkalmazása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az első eszményien jó könyvillusztrációnak minősíthessük, amely a szövegszedéssel, a betűk képével is teljes egységbe olvad össze (34. ábra).

A harmadik nagynevű ulmi nyomdász Leonhard Holl (1482-1485), aki szép illusztrált könyvei mellett arról is nevezetes, hogy játékkártyagyára volt, és gyártmányai egészen Konstantinápolyig eljutottak. Ő az első nyomdász, aki fametszetű térképet készített, s a térképhez tartozó feliratokat ólombetűkből szedte. Legszebb kiadványa A régi mesterek bölcsességének könyve, amelynek fametszetei szinte monumentális hatásúak.

Neves nyomdásza volt még Ulmnak ebben az időben Conrad Dinckmuth (1483-1492), akinek Terentius Eunuch című kiadványában a fametszetek érdekessége az, hogy a perspektivikus ábrázolást itt alkalmazzák első ízben (35. ábra).

Augsburg városában Günther Zainer (1468-1475) az első nyomdász, aki valószínűleg Fust-Schöffer-tanítvány volt. Nála jelent meg 1470 körül Kempis Tamás: De imitatione Christi (Krisztus követése) és a Speculum humanae salvationis (Az ember megváltásának tüköre). Günther Zainer után Johann Bämler következik (1472-1492), aki a strasbourgi Mentelin-nyomdában tanulta mesterségét. Bämler nyomdai működése a fametszetű illusztrációk alkalmazásában csúcsosodik ki. Az ő nyomdokain indultak el a későbbi nagy német nyomdászok, Anthon Sorg, Hans Schönsperger és Erhard Ratdolt. Ez utóbbi a magyar Thuróczy-krónika augsburgi kiadásának nyomtatója volt (36. ábra). Nála jelent meg 1479-ben Historie der Frau Melusine (Melusina históriája), továbbá Die schöne Historia, wie Troie die Kosstich Statt erstöret ward (Szép história Trója városának pusztulásáról). Anthon Sorg (1475-1498) a konstanzi zsinat alkalmából nyomtatott egy könyvet a zsinat valamennyi részvevőjének fába metszett címerével. Ez a könyv a világ legrégibb nyomtatott címerkönyve.

Nürnbergben Johann Sensenschmidt volt az első nyomdász, aki 1470-1478 között működött itt, s azután Bambergbe távozott. Egyik munkása, Heinrich Käfer, Gutenbergnél tanult. A Königsbergből származó híres matematikus és csillagász, Regiomontanus (Johannes Müller) 1471-ben nyitotta meg Nürnbergben nyomdáját. Német és latin naptárakat és több matematikai művet adott ki. Regiomontanus, mint ismeretes, évekig Mátyás király udvarában tartózkodott, s innen került 1471-ben Nürnbergbe, ahol 1474-ig működött. Ekkor IV. Sixtus pápa a naptár megreformálása céljából Rómába hívta, majd pedig Regensburg püspökévé nevezte ki.

A legnagyobb és leghíresebb nürnbergi nyomdász Anthon Koberger volt (1473-1513). Műhelye a nyomdászmesterség első nagyüzeme volt, 24 sajtó működött benne, és több mint száz munkást foglalkoztatott. A kor patriarkális szokása, hogy a munkaadó segédei és inasai élelmezéséről maga gondoskodott, ebben az akkori viszonyokhoz mérten szokatlanul nagy üzemben már nem volt betartható. A munkások pontos időre tartoztak a nyomda előtt gyülekezni, harangütésre nyílt ki a kapu, a későn érkezést nem tűrték. Bizonyára jól fizethette munkásait, mert az üzemében alkalmazott szokatlanul szigorú rendszabályok alig voltak összeegyeztethetők azzal a nagy szabadsággal, amelyet az akkor még nagyon keresett nyomdai munkások élveztek. Kiadványai is tanúsítják, hogy Koberger költséget nem kímélve, könyvei illusztrálására a kor legismertebb művészeit igyekezett megnyerni. Terjedelmes kiadványai egytől egyig nagyalakú, folio méretben láttak napvilágot; művészi kiállításuk tökéletes volt. Csak bibliából tizenkilencfélét nyomtatott.

Koberger örök érdeme marad, hogy a kor két nagy művészét, Michael Wohlgemutot és ennek korán elhunyt mostohafiát, Wilhelm Pleydenwurfot nyerte meg a könyvillusztrálás számára. Mindkettő a nürnbergi festészet nagynevű képviselője, az első Albrecht Dürer tanítómestere, a második annak műhelytársa volt. Koberger e két művész vezetése alatt hatalmas fametszőműhelyt létesített, ahol a fametszők egész serege dolgozott.

Legjelentősebb kiadványa Nürnberg város orvosának, a tudós humanistának, Hartmann Schedelnek folio alakú, igen érdekes, illusztrált Krónikája, amelyben Buda várának látképe is megtalálható (38. ábra). A könyvben levő 1809 fametszet mindössze 21 hónap alatt készült el, ami azt bizonyítja, hogy a fametszőműhely mintaszerű szervezettséggel dolgozott. A könyvben történelmi és vallásos tárgyú, tájakat ábrázoló és allegorikus képek foglalnak helyet. A kétezer kép között sok kiváló, mesteri munka akad, de a legfigyelemreméltóbb a "Haláltánc", amely Holbein jóval későbbi Haláltánc-ciklusát megelőzte. Érdekes sajátsága a szép könyvnek - ami e korban megütközést egyáltalában nem keltett -, hogy 1809 illusztrációját mindössze 645 dúcról nyomták, mert a fametszetek nagy része más-más képaláírással ismétlődik. Így 22 metszet 69 várost, 72 arckép 596 királyt vagy pápát ábrázol.

Koberger egy másik kiadványa a Schatzbehalter der wahren Reichtümer des Heils und ewiger Seligkeit (Az üdvösség és örök boldogság igaz gazdagságának kincseskamrája). E kiadvány is tele van pompás fametszetekkel.

Koberger kiadói tevékenysége olyan széles körű volt, hogy nyomdája egymaga nem tudta ellátni a megrendeléseket, s ezért más nyomdáknak is adott könyvkészítésre megbízást. Így a baseli Johannes Ammerbachnak, akivel levelezésben állott. A fennmaradt levelek tanúsítják, hogy Koberger körültekintő, szorgalmas és mindenre gondot viselő üzletember volt. Kiadóvállalata mellett több városban könyvkereskedéseket tartott fenn, azonkívül hatalmas ügynöki gárdát is szervezett, amely az ország minden részében eredményesen dolgozott.


tizenkettedik fejezet - kezdőlap - tizennegyedik fejezet