Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. Első feltűnést keltő műve, Lia című regénye 1917-ben a Nyugat című folyóiratban jelent meg. 1918-ban sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, emiatt elvesztette állását. 1919-ben belépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején az írói választmány tagja volt. A kommunista diktatúra bukása után Ausztriába, Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. A bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-től Párizsban élt, volt bolti szolga, bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Olaszországból tért haza Magyarországra. A Dokumentum című avantgárd folyóirat egyik munkatársa volt. 1935 után a Gondolat című legális kommunista folyóirat egyik szerkesztője volt. 1937-ben készült el A befejezetlen mondat című realista nagyregényével. 1938-ban Gide oroszországi útinaplójának lefordítása miatt kéthavi fogházbüntetésre ítélték. 1945 után sorra jelentek meg művei, egyik szerkesztője a Csillag folyóiratnak. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Felelet című regényének második kötetét a hivatalos irodalompolitika megbírálta a munkásosztály helytelen ábrázolása, a burzsoá erkölcsi maradványok továbbélése miatt. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé állt, októberben nyílt levélben üdvözölte a miniszterelnök emberközpontú politikáját. Nagy Imre menesztése után is a politikus híve maradt, barátja lett. A kommunista ellenzéki írói mozgalom egyik vezéralakja. Szerepe volt az 1955. őszi értelmiségi memorandum megszületésében, harcolt a szektás kultúrpolitika káros intézkedései ellen. Az 1955. decemberi irodalmi párthatározatban őt is megbélyegezték, pártbüntetést róttak ki rá. 1956. június 27-én a Petőfi Körnek a sajtóról és a tájékoztatásról szóló vitáján kiállt a nyilvánosság bővítése mellett, és bírálta a kultúrpolitika legfőbb irányítóit. Nagy hatású beszéde jelentős visszhangot keltett, a rákosista vezetés párthatározatban ítélte el a bírálókat, Déryt kizárták az MDP-ből. Az Írószövetség 1956. szeptemberi közgyűlésén az elnökség tagjává választották. Az 1956-os forradalom kitörése után igyekezett rávenni Nagy Imrét, hogy vonja vissza a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában ő képviselte az Írószövetséget. Az ellenállás időszakában tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának. November 15-én a Nagy-budapesti Központi Munkástanács ülésén felolvasta a Petőfi Párt határozati javaslatát Nemzeti Kormányzótanács megalakítására. Írótársaival együtt követelte a Szovjetunióba deportáltak hazaengedését, lépéseket tett annak érdekében, hogy a semleges India jóindulatát megnyerje a forradalom számára. Az Írószövetség december 28-i taggyűlésén hitet tett a forradalom mellett. 1957 áprilisában letartóztatták, és hónapokig tartó vizsgálati fogság után 1957. november 13-án kilencévi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben írta többek között a G. A. úr X-ben című utópisztikus regényét. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1962-ig nem publikálhatott. 1977. augusztus 18-án halt meg.