Devecseri Gábor 1917. február 27-én született Budapesten. Tizenöt éves korában jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete. 1934-ben érettségizett, egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakára iratkozott be. Ekkor írott verseit a Nyugat is közölte. 1939-ben diplomázott, 1941-ben doktorált, 1945-ig könyvtárosként dolgozott. A háború után tanított: a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1949-től 1951-ig az Írószövetség főtitkára volt. 1953-ban Kossuth-díjat kapott. 1956. október 27-i nyilatkozatával a forradalom mellé állt, bírálta a kormányt, azt okolva a harcok elhúzódásáért. Október 30-án részt vett Budapest XI. kerületi munkástanácsának ülésén, ahol felolvasta egyik versét. Műveivel szerepelt a forradalom alatt a rádió irodalmi műsoraiban. Részt vett az Írószövetség november 2-án megtartott közgyűlésén, ahol elhatárolta magát az előző napon megalakított MSZMP-től. 1956 után írásaiból élt. 1971-ben Budapesten halt meg.