Szántó Zoltán 1893. december 17-én született Nagykanizsán. Négy polgári osztály, majd a felsőkereskedelmi iskola elvégzése után orvosi pályára készült, de az első világháború megakadályozta a továbbtanulásban: 1914-ben a tiszti iskola elvégzése után őrmesterként került a galíciai frontra. Már tanulmányai alatt eljárt a Galilei Körbe, a Társadalomtudományi Társaság előadásaira és a Munkásképző Egyletbe. 1916 májusában orosz hadifogságba esett, ahol kapcsolatba került az orosz munkásmozgalommal. 1918-ban hazatért, az antimilitarista mozgalom egyik szószólójaként az őszirózsás forradalom napjaiban századával a Nemzeti Tanács mellé állt, és az elsők között lépett be a KMP-be. A Tanácsköztársaság alatt a VII. kerületi munkástanács tagja, a Vörös Hadseregben ezredparancsnok, majd hadosztály-politikai megbízott. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 nyarán emigrált. Bécsben Landler Jenő munkatársaként részt vett a KMP újjászervezésében. 1927 januárjában hazatért, de februárban több száz társával együtt letartóztatták. Nyolc és fél év fegyházbüntetésre ítélték, amit Sopronkőhidán töltött le. 1935-ben Moszkvába emigrált, ahol a Komintern Titkárságán dolgozott. A Komintern döntése alapján 1936 júniusában a KMP Központi Bizottsága feloszlott, helyette Szántó vezetésével Ideiglenes Titkárság alakult. 1939-ben az általa vezetett Ideiglenes Központi Bizottság szétesett. A háború alatt a moszkvai rádió, 1944 tavaszán pedig az idegen nyelvű könyvkiadó magyar osztályát vezette. 1945 elejétől a moszkvai Kossuth Rádió főszerkesztője. 1945 júniusában tért haza, de Rákosiék háttérbe szorították: 1947-1949 között belgrádi és tiranai, majd 1954-ig párizsi követ. 1954 májusában Nagy Imre híveként Budapesten megszervezte a Tájékoztatási Hivatalt, melynek elnöke volt; ugyanebben a hónapban lett tagja a Központi Vezetőségnek, de Nagy Imre bukása után ismét "csak" követ, ezúttal 1956. július 30-áig, Varsóban. 1956. október 6-án Moszkvában részt vett Gerő, Kádár és Hidas István társaságában a Mikojannal és Szuszlovval tartott megbeszélésen. 1956. október 23-24-én éjszaka az MDP Politikai Bizottságának tagjává választották. Tagja az október 26-án a PB helyett megalakult Direktóriumnak, majd az október 28-án létrehozott pártelnökségnek is. Október 30-án tagja lett az MSZMP Intézőbizottságának. November 4-én hajnalban a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket. November 18-án Lukáccsal és Vassal együtt elhagyta a követséget, de a szovjetek letartóztatták és 23-án Romániába internálták őket. 1958 őszén térhetett haza. Büntetőeljárás nem indult ellene. Hazatérte után nyugdíjas, az MSZMP tagja 1977. március 26-án bekövetkezett haláláig.