cégér

1. egy-egy mesterség, foglalkozás, műhely jelölésére szolgáló jelképes tárgy. Legtöbbször a mesterségre, foglalkozásra, műhelyre jellemző készítmény vagy használati tárgy, eszköz kicsinyített mása (pl. borbélytányér, kocsikerék stb.). Olyan esetekben, amikor nem jellemző készítmény vagy eszköz alkotta a cégért, hanem valamilyen más tárgy vagy ábrázolás, gyakran megtörtént, hogy a cégérről nevezték el a kérdéses helyet, leginkább vendégfogadót (pl. Kispipa, Páva, A két jóbarát stb.), boltot (A szerecsen, A huszár, A fehér pántlika stb.). A cégért a műhely, a bolt, korcsma stb. bejárati ajtaja felett helyezték el. A csárdák, lacikonyhák, korcsmák gyakori cégére volt a rúdra akasztott gyaluforgácsköteg, újabban rafiaköteg. A cégér „tábla” jelentéséből származott a → szégyentábla révén a cégéres gazember, a cégéres kurva kifejezés. – 2. határjel. Legtöbbször leveles faág, amelyet a rét, a kaszáló határán, → mezsgyén a földbe szúrnak. Időszakos rétosztásnál és → aggszéna kaszálása előtt cégérezik ki a rétet, amikor a határcövek nem látszik a fűben. A cégér szó határjel értelemben ismeretes Zalában és az Ormánságban. 16. sz.-i feljegyzés szerint ismerték Háromszékben a székelyek is. A cégér szó német eredetű. A kaszálóhatárok jelzéséhez → cuca, → csóva, → hancsik, → komp. (→ még: útjel)

Esztergályoscégér (Szeged)

Esztergályoscégér (Szeged)

Kocsmacégér (Debrecen)

Kocsmacégér (Debrecen)

Egy rúdra szúrt káposztafejjel jelzik az eladó káposztát (Hajdúhadház)

Egy rúdra szúrt káposztafejjel jelzik az eladó káposztát (Hajdúhadház)

Kovácscéh jelvénye. Egymásra derékszögben függesztett két patkón kisebb patkók (Várpalota, Veszprém m.)

Kovácscéh jelvénye. Egymásra derékszögben függesztett két patkón kisebb patkók (Várpalota, Veszprém m.)