cipész

cipő készítésével és javításával foglalkozó kisiparos. A korábban általános csizmadiamesterség mellett csak a múlt század első felében kezdett mezővárosokban, majd falvakban a cipészmester is megjelenni. Eleinte még gyakran egyet jelentett az ún. „német vargák”-kal, akik nyugati divatok szerint finomabb lábbeliket, férfi és női cipőket készítettek. Egy időben, amikor a „keleti” jellegű csizma minden formai és technikai eleme nyugatiakkal cserélődött fel, finom csizmák készítésére is áttértek a cipészek. A cipész eszközei: szabódeszka, musta (= réznehezék), bicskia és dikics (kések), árak, szurkos cérna vagy fonál és sörték a varráshoz (tű helyett), csiptető a szárvarráshoz, lábszíj a varráshoz vagy szögezéshez, ráspolyok, kármentők, dörgölőfák és fafütyülők. A 19. sz. második felétől napjainkig a cipészmester a magyar falusi kisiparosság egyik legjellegzetesebb alakja volt. Városi divatokhoz igazodó cipészek egyes vidékeken jelentős ízlésformáló hatással voltak a paraszti, elsősorban a női lábbeliviseletre. – Irod. Frecskay János: Csizmadia-, cipész- és vargamesterség (Mesterségek szótára, I–II., Bp., 1882–84); Vajkai Aurél: A lábbeli készítés múltjából Veszprém megyében (Bp., 1960).