dallamvariálás

az ismétlésnek egy magasabb formája, melyben a zenei lelemény úgy változtatja meg az adott anyagot, hogy az eredeti mindig felismerhető maradjon. Az énekes vagy hangszerjátékos a dallamot „körülírja”, egyes hangjai vagy szakaszait díszíti, cifrázva bővíti. A tudatos dallamvariálás a keleti vokális és instrumentális műzenének közismert kifejtésmódja hagyományos szabályok alapján, melyet hosszú gyakorlattal, mesterektől tanulnak el. Az európai népzenében inkább hangszeres eljárásmód, melynek összefüggései a zenetörténeti figuratív variációkkal legtöbbnyire kimutathatók. Az elsődleges → népdal életére jellemző dallamvariálás az énekesek nem tudatos eljárására mutat: intenciójuk a dallam hagyományos alakzatára irányul, a módosítás annak hangulat szerinti új színben való bemutatása, a környezettől örökölt eljárásmódok alapján. Ha valamely területen egy dallam oly mértékben variálódott, hogy átritmizált (mozgásjellegben megváltozott, pl. páros ütemből páratlanba átment, vagy dallamhangjaiban széthúzódott és hangonként újra cifrázott) alakot öltött, vagy pedig hangnemváltást szenvedett (jellemző hangközei módosultak, az ingadozó terc vagy szeptim következtében pl. dúrból moll jellegű vagy mixolíd dallammá vált), ott a módosulás nem egyetlen énekes leleménye, hanem hagyományos, azaz hosszabb folyamat következménye. Az egyén hozzáadása nem a hagyományos megváltoztatására, hanem annak színesebbé, tetszetősebbé tételére szolgál. – Irod. Wiora, Walter: Systematik der musikalischen Erscheinungen des Umsingens (Jahrbuch für Volksliedforschung, Berlin, 1940).