egyéni munka

a → munkaszervezeti alapformák egyik csoportja, amelynél az egyén vagy a valamilyen alapon (családi, társulásos) együtt dolgozók fő megélhetési forrásukat biztosító munkájuk során semmiféle vagy csak esetleges, rendszertelen kapcsolatban vannak annak a közösségnek az egész munkaszervezetével, amelyben benne élnek. Az elvégzett egyéni munka és a faluközösség egész munkaszervezete közötti laza kapcsolatnak több oka lehet: a) A munka értéke a közösség szempontjából szinte lényegtelen, s ezért a közösségnek társadalmi igénye iránta nincs, a munka produktumát a munka végzője nem tudja értékesíteni a településen (pl. madarászás, kisvízi halászat stb.); – b) Ugyanazt a tevékenységet önellátó jelleggel, kiegészítésként a faluközösség majd minden tagja végzi vagy végezheti, ha szüksége van rá, s ezért nem szorul arra, hogy ezt a produktumot speciálisan ezzel foglalkozóktól szerezze be (pl. gyűjtögetés, kosárfonás, boronakötés, fafaragás); – c) A közösség tagjai ugyan ritkán maguk is rászorulnak a munkát végző specialista termékeire, munkájára, de ebből olyan kevés jövedelmük származik a specialistáknak, hogy megélhetésük szempontjából a közösség igénye figyelmen kívül hagyható (mészégetés, szénégetés, miskárolás stb.). – Irod. Szabó László: Útmutató a palócok munkaszervezetének kutatásához (Eger, 1970).