asszonyi munkát végző ember, az

tréfás mese (→ reális mese). Cselekménye: az asszony a munkája miatt örökösen elégedetlenkedő férjre (vagy a kardos menyecske együgyű urára) ráhagyja egy napra az asszonyi munkát, maga ezalatt a férfi munkáját látja el: fejje meg és hajtsa ki a tehenet, etesse meg és őrizze a kotlóst és a csirkéket, viselje gondját a kisgyermeknek, köpüljön vajat, süssön kenyeret stb. A férj soká lustálkodik, emiatt nagy felfordulás támad a házban, mindent „ésszerűen” és rövid idő alatt akar megoldani, de minden visszájára fordul. A csirkéket a kotlóshoz kötözi – valamennyit elviszi a héja. A tehenet a pince tetejére vezeti legelni, kötelét a derekára köti, a tejfeles csuprot a farára, hogy amíg a lisztet szitálja, a tehén is legeljen, a tejfel is vajjá köpülődjön. A gyermek hangos sírására kirohan az ajtón, a tejfeles csuprot az ajtófélfának üti, eltörik, a tejfel szétfolyik. A tehén lecsúszik a pince tetejéről, az embert felrántja a kéménybe. Az ebéd nélkül maradt asszony délután hazatér a szántóból, látja a sok kárt, alig győz rendet teremteni. A férj többé nem elégedetlenkedik (AaTh 1408). A hiteles népi változatok ennél sokkal erősebbek: a tehén elpusztul, a gyermek meghal, a férj elveszti nemi szervét stb. A paraszti környezetben asszonyhallgatóság előtt nagy tetszéssel kísért mesét, valószínűleg keserű hangvétele és „illetlen” részletei miatt, viszonylag ritkán jegyezték fel. Az egész magyar nyelvterületen ismert, Erdélyben különösen népszerű. Csattanós válasz az ostoba, nyelves, makacs stb. asszonyokról közszájon forgó tréfás történetekre, anekdotákra. Az asszonyi munkát végző ember meséje Európa-szerte – az angol nyelvterületen ballada formában is – ismert. Ny-Németo.-ban már a 16. sz.-ból ismerjük feljegyzett változatát. – Irod. Bolte J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., Bp. 1955; UMNGy VIII.); Konsza Samu–Faragó János: Háromszéki magyar népköltészet (Marosvásárhely, 1957).