béles

töltelékkel bélelt tészta, a parasztkonyha régi ünnepi süteménye. Még századunkban is gyakori kelesztetlen, egyszerű → gyúrt tésztából (laskatésztából), bár ekkor már többnyire kelt tésztából készült. A megformálás hagyományos módja szerint a négyszögletesre kinyújtott tészta közepére kerül a töltelék, majd a tészta négy sarkát középre fölhajtják. Régen tepsi nélkül, a kemence fenekén, esetleg káposztalevélre fektetve sült. Tölteléke változatos: van kásás, túrós, mákos, káposztás, tökös, répás, krumplis, almás, szilvalekváros béles. Az idősebb nemzedéknél máig kedvelt a sós, borsos, általában a nem édes ízesítés. A fenti módon formált béles elnevezéseként szórványosan laska, a mai ÉK-i országrészen lángos, lepény megjelölés is előfordul, a leggyakoribb azonban a béles. Ugyanakkor e szóval másként alakított, sőt → rétestésztából készült töltött tésztákat is jelölnek. Bélest az Alföldön szegény parasztasszonyok piacra is sütöttek, a debreceni bélessütők a 18. sz.-ban céhszerű testületbe tömörültek.