Bolond Istók

anekdotahős, az ostoba, felületes ember jelképe. Dugonics András szerint Léván született, és egész életében nem volt más kívánsága, mint hogy meglássa Debrecent. Elkutyagolt hát Léváról Debrecenbe az első házig (a vámsorompóig), s onnan visszafordult nagy megelégedéssel. Innen ered a szólás, hogy: „bekukkantott, mint Bolond Istók Debrecenbe” (→ szólásmagyarázó mese). A mondás a 18. sz. fordulóján igen népszerű lehetett, erre vall Szaller György könyvének a címe „Istók Debreczenbe!” (Pozsony, 1794), mely nem annyira a bolondos legény kalandjaival, hanem inkább deák és német nyelven magyarázott magyar grammatikájának bírálóival foglalkozik, akiket a tudós professzor ugyancsak leteremt, amiért „tsak bé-tekéntettetek – bé barátim a könyvbe, mint az Istók Debreczenbe”„ s ennek következtében – szerinte – igazságtalan kritikát mondtak róla. De erre utal Szirmay Antal említése is „Hungaria in parabolis” c. munkájában (Buda, 1807): „Morionum de genere memorabiles sunt apud Hungaros: Oktondy, Bonfordy, Bolond Istók Debreczenbe ...”. A Bolond Istók anekdota Dugonics nyomán végigvonul a 19. sz.-i közmondás- és anekdotagyűjteményeinken. Arany János idejében még eleven lehetett Debrecenben, Benedek Róza azonban a 20. sz. első évtizedeiben már sem Léván, sem Debrecenben nem találta nyomát. (BN 1348*; MNK 1349*27) Ismeretesek még → Bolond Mihók, Bolond Jankó, Bolondos Gyurka stb. nevű Eulenspiegel-szerű mesehősök (→ Csalóka Péter). – Irod. Benedek Róza: Bolond Istók (Ethn., 1911); Kardos Lajos: Bolond Istók a XVIII. században (Ethn., 1912); Waldapfel József: Istók – Debretzenbe (Ethn., 1929); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (Bp. 1966).