juhász

a juhokat őrző pásztor általános elnevezése. A tájanként változó neve egyúttal a pásztorszervezeten belüli helyzetét is meghatározza. Az Alföldön és Erdélyben általános a bács, bacsa vagy → bacsó (oláh eredetű szó, de a szláv nyelvekben is ismert) elnevezésű juhpásztor, az urasági vagy közös nyájak ivar és kor szerint elkülönített csoportjait őrző → bojtárok → számadója, gazdája. A nyájjuhász a Tiszántúlon több gazda tulajdonát képező közös (anya-, kos-, ürü-) nyáj pásztora. A Duna–Tisza közén a nem fejős (pl. meddő) nyájakat őrzi, függetlenül attól, hogy annak egy vagy két gazdája van. Erdélyben a csobán és a pakulár (román eredetű szó) a közös nyájak számadóit vagy bojtárjait jelenti. A magatarti juhász (Alföld) (újabban maszek juhász) kevés földű vagy föld nélküli juhos gazda, falkáját bérelt legelőn tartja. Székelyföldön a fejős juhász segítségét (az Alföldön → esztrengahajtó) román eredetű szóval monyatornak nevezik. A juhász terelőeszköze a → karikás. (→ még: birkás, → magatarti juhászat) – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp, 1914); Földes László: Esztena und Esztena Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Debrecen, 1965).

Juhász szűrkabátban (Sárvár, Vas m.)

Juhász szűrkabátban (Sárvár, Vas m.)

Juhász csuklyás szűrben, hátulról

Juhász csuklyás szűrben, hátulról

Juhász posztó rajthúzliban (Hortobágy)

Juhász posztó rajthúzliban (Hortobágy)

Juhász (Sólyom László) jellegzetes kalapviseletben és bajusszal (Vésztő, Békés m.)

Juhász (Sólyom László) jellegzetes kalapviseletben és bajusszal (Vésztő, Békés m.)

Juhász kampóval

Juhász kampóval

É-hevesi ünneplő juhászviselet (Mikófalva, Heves m.)

É-hevesi ünneplő juhászviselet (Mikófalva, Heves m.)