folklorizáció

az a folyamat, amelynek során a hivatásos művészet alkotásai a folklóralkotás folyamatának áramába kerülnek, a → folklorizmus ellentéte. A hivatásos művészetek kialakulása óta állandó jelenség, kiterjed az esztétikai objektivációk csaknem valamennyi elemére-egységére; mindazonáltal teljes értékű, önálló teremtői aktusnak tekintendő, minthogy a folklór – lévén önérvényű esztétikai objektivációs rendszer – mindenféle átvételt önmagához hasonít, saját törvényei szerint alakít. (→ még: széténeklés) – Irod. Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952); Bogatirev, P. G. – Jakobson, R.: A folklór sajátos alkotásmódja (Hang–Jel–Vers, Bp., 1969).