fonott csipke, sprang technika

olyan szövetkészítő eljárás, amelyik vetülék nélkül, csupán a láncfonalak csomózás nélküli összefonásával alakít laza és rugalmas csipkét. A magyar népcsoportok között ismertek voltak ezzel a technikával készült övek, főkötők, az utóbbiak a szlavóniai magyaroknál a század elején is. Itt ezeket kereten fonták, a „főkötőfán”, amelyet függőleges szövőszékhez hasonlóan a földre állítva, lábbal leszorítva használtak. Külőnbözőképpen mintázott fehér pamut főkötőket fontak. Erdélyből és a Felföldről sötétkék és piros fonott övek maradtak fenn. Maga a technika igen régi, emlékei egyiptomi sírokból is előkerültek, több földrész különböző kultúrszintű népei ismerték. Egyes adatok szerint a 17. sz.-ban az erdélyi úriasszonyok is dolgoztak ezzel a technikával arany- és selyemszálból. – Irod. Palotay Gertrúd–Ferencz Kornélia: Magyar adatok a fonással készült főkötőkhöz (Népr. Ért., 1933); Oppenheim, K.: Die Primären Textiltechniken (Leiden, 1942).

Fonott csipkeöv részlete (Felföld)

Fonott csipkeöv részlete (Felföld)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkeöv (Felföld)

Fonott csipkeöv (Felföld)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)

Fonott csipkefőkötő (Szlavónia)