karámgazda, (favágó) bandagazda, vezér

a fa kitermelésére, szállítására és felhasználására szegődött bérmunkások együttműködő csoportjának állandó vezetője. A → favágó banda (más néven fűrész, karám, motor) a vállalkozói rendszer elterjedésével vált általánossá. A vállalkozók → alvállalkozókat fogadtak havi fizetés és bizonyos jutalékok fejében. Ezek vagy a karámgazdák toborozták a munkásokat; a két személy helyett gyakran csak egy szerepelt. Az alvállalkozó az erdőtulajdonos, ill. a vállalkozó megbízásából hetenként vette át a kitermelt fát, és elszámolt vele. Egyébként a munka végeztéig a helyszínen tartózkodott. Legtöbbször külön volt mellette egy karámgazda, aki nem a munkaadó, hanem a munkások bizalmát élvezte. Mivel a fakitermelés lényegében → szakmánymunka, a karámgazdának nem kellett különösebb ellenőrzést gyakorolnia: mindenesetre a csoport nevében ő vállalta fel a munkát és a kaparással elszámolt. A karámgazda elejétől végig részt vett minden munkában, a többiekkel egyenlő bért kapott, legfeljebb áldomást, szerszámkopást stb. fizettek neki önként a társai. (→ még: bandagazda, → erdőmunkás, → rakodómunkás) – Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).