láda

tárolóbútor, mely lényegében hasáb alakú, felnyitható tetejű. Felépítését tekintve legfőbb formái: 1.vályúláda. – 2.ácsolt láda. – 3. asztalosmunkával (asztalosbútor) fűrészelt, gyalult deszkákból gyártott láda. A közel-keleti, ókori civilizációkban alakult ki, s fokozatosan Európa-szerte elterjedt. – Mo.-on eredetileg az asztalos készítésű ládatípussal honosodott meg a láda elnevezés. A királyi udvarban a 13. sz.-ból, nemesi otthonokban a 14. sz. második feléből, parasztházakban a 16. sz. elejétől mutatható ki. Az eredeti paraszti ládák a 17. sz.-tól maradtak fenn. A 19. sz.-ban a → sublót hatására a ládafiókot imitáló rátétet, („álfiók”) ill. aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott (sublakos láda). A láda eredetileg kelengyebútor volt, s ennek megfelelően díszített, főleg festett → virágozással, a → komáromi bútor befolyásterületén → ékrováshoz hasonlóan kivitelezett faragással, a Balaton-Felvidéken intarziával (berakás) készült. Az ilyen láda neve vagy kelengyebútor voltára utalt (menyasszonyi láda, hazai láda, kiadó láda, parafernumos láda, ruhásláda) vagy a díszítésre (tulipános, tulipántos láda, rózsásláda), esetleg elején vagy tetejének belsejében feltűnően elhelyezett évszámra (annósláda). Többfelé a kelengyét befogadó nagy láda mellé kis ládika is készült apróságok, ékszerek, fejviseleti darabok tartására, ez lehetett szerelmi ajándék is. A családi iratok, pénz tartására kis méretű ládák szolgáltak (irományos láda, leveles láda, pénzes láda), néha fortélyos zárral, erős vasalással ellátva és többnyire a sarokpadon elhelyezve. A kelengyés ládák mintáját követte a → vőláda és részben a → cselédláda. A mesterlegény-ládán és egyes juhász- és halászládákon a foglalkozásra utaló ábrázolás is előfordul. Mindezeknek a ládáknak közös felépítésük mellett jellemzője a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia, amely alatt nem ritka a titkos rekesz sem. Más beosztásúak a hosszú, → padként is szolgáló padládák, ezek belseje elválasztó fallal több részre tagolt, ruha, de főként élelmiszer tartására (→ eleségesláda) használták. (→ még: céhláda, → katonaláda, → kocsiláda, → ládatakaró, → tulipános láda) – Irod. Cs. Sebestyén Károly: A magyarság ládái (Magy. Nyelv, 1927); Schoultz, Gösta: Kistor (Stockholm, 1949); Reinfuss, Roman: Ludowe skrzynie malowane (Warszawa, 1954); König, Felix: Niederrheinische Truhen (Essen, 1960); Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

1821-ben készült menyasszonyi láda (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

1821-ben készült menyasszonyi láda (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

1867-ben, Szegeden készült menyasszonyi láda. Mindkettő: Szeged, Móra Ferenc Múzeum

1867-ben, Szegeden készült menyasszonyi láda. Mindkettő: Szeged, Móra Ferenc Múzeum

Ácsolt láda (1400 körül, Rozsonda, v. Nagyküküllő m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Ácsolt láda (1400 körül, Rozsonda, v. Nagyküküllő m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda (17. sz., Bács-Kiskun m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda (17. sz., Bács-Kiskun m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda (1803, Hétfalu, v. Brassó m.)

Menyasszonyi láda (1803, Hétfalu, v. Brassó m.)

Menyasszonyi láda, faberakásokkal, spanyolozással díszítve (1853, Monostorapáti, Veszprém m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda, faberakásokkal, spanyolozással díszítve (1853, Monostorapáti, Veszprém m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda (19. sz. második negyede, Hódmezővásárhely, Csongrád m.) Szeged, Móra Ferenc Múzeum

Menyasszonyi láda (19. sz. második negyede, Hódmezővásárhely, Csongrád m.) Szeged, Móra Ferenc Múzeum