kerített ház

zárt, három vagy négy oldalról körülépített udvarú épületegyüttes népi, ill. néprajzi megjelölése. Hazánk DNy-i vidékén, Zalában, Vasban, Göcsej, Hetés és az Őrség területén, valamint tágabb környezetében a közelmúltig előfordult beépítési típus. A szoba-konyha-szoba-kamra épületszárnyhoz derékszögben istállókat építettek, majd ismét derékszögben megtörve az épület tengelyét, a lakószárnnyal párhuzamosan istállót, ólakat, színt emeltek a lakóépület hosszához igazodva. A két szembenéző épületszárnyat kamra, fedett szín beépítésével kötötték össze és zárták le, vagy magas, erős kerítést, nagykaput készítettek közöttük. Az előbbi esetben a szín egyben magában foglalta a külső oldalába épített kaput is. – A kerített ház magyar előfordulása összekapcsolódik a szórványtelepülések speciális változatával, a → szeres településsel. Kétségtelenül jelentős szerepe volt kialakulásában, fennmaradásában a paraszti gazdálkodás helyi típusának, mivel célszerűen szolgálta ki a már istállózó, de még jelentős mértékben legeltetésre is támaszkodó állattartást. Előnyösen biztosította a trágya megfelelő megőrzését, kezelését, mivel hagyományosan a kerített házak udvarán halmozták fel az istállókból kihordott almot, s azt az udvaron meleg időben kint éjszakázó jószág napról napra letiporta. A helyi talajadottságok egyébként is már régtől fogva serkentették a parasztságot a rendszeres talajerő-utánpótlásra, főleg a falvak körüli belső szántóövezetben. Különösen előnyös volt ez az építési forma a korábbi évszázadok lazább közbiztonsági viszonyai között. – A kerített háztípus közvetlen analógiái szlovén, osztrák területen is fellelhetők, de nem voltak ismeretlenek szlovák, lengyel, román állattartó körzetekben sem. Számos párhuzama található Európa távolabbi területein is. A kerített ház történeti analógiáit az ókori Pannónia időszakáig is visszavezethetjük, azonban a közelmúlt emlékanyaga szervesen csak a középkori paraszti-jobbágyi-kisnemesi gazdálkodással, építkezéssel függ össze. A 19. sz. második felében kibontakozott polgárosodás során a kerített házakat tömegesen alakították át és bontották le. Helyszíni megőrzésben, klasszikus formájában ma már csak egy épület áll Szalafőn (Vas m.). A zalaegerszegi és a szombathelyi szabadtéri néprajzi múzeumban sikerült még hitelességgel rekonstruálni további két kerített házat. A kerített házak kivétel nélkül boronafalúak vagy bárdolt deszka zsilipelésesek voltak, valamint az ún. füstösházak közé tartoztak, tehát az ún. → nyugati háztípusba sorolhatók. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Tóth János: Göcsej népi építészete (Bp., 1965); Biró Friderika: Jobbágyparaszti ház- és lakáskultúra az őrségi Szalafőn (Népr. Ért., 1969); Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971).

Kerített ház alaprajza (Göcsej, Zala m.)

Kerített ház alaprajza (Göcsej, Zala m.)
1. láda, 2. ágy, 3. bölcső, 4. pad, 5. asztal, 6. hombár, 7. hordó, 8. krumpli, 9. jászol, 10. vályú, 11. mosogató, 12. tűzhely, 13. kályha, 14. kemence.

Kerített házak alaprajzi változatai (Göcsej, Zala m.)

Kerített házak alaprajzi változatai (Göcsej, Zala m.)

Kerített ház részlete (Szalafő, Vas m.)

Kerített ház részlete (Szalafő, Vas m.)

Kerített ház részlete (helyreállítás előtt) (Szalafő, Vas m.)

Kerített ház részlete (helyreállítás előtt) (Szalafő, Vas m.)

Kerített ház részlete (helyreállítás után) (Szalafő, Vas m.)

Kerített ház részlete (helyreállítás után) (Szalafő, Vas m.)