kolozsvári bíró, a

Mátyás-mese. Az álruhás Mátyás királyt befogják a város népével együtt fát hordani, fát vágni a kolozsvári bíró udvarára. Közben kap jó néhányat (25-öt) a bikacsekkel a hátára is. 3 db fára felírja a nevét, s mikor néhány nap múlva királyi ruhában, kísérettel megjelenik, elszámoltatja a bírót, aki kegyelemért esedezik. Mátyás kivégezteti (elmozdítja az állásából, 25-öt veret rá). Az őt meghajszoló hajdút is megbünteti (megjutalmazza, nem bántja) (MNK 921 IV*). A mesét a 17. sz. óta Heltai Gáspár Magyar Krónikájából ismerjük. Ennek nyomán a 19. sz.-ban Benedek Elek és Tóth Béla is feldolgozta, a szájhagyományba a Magyar mese- és mondavilág, ill. a Magyar anekdotakincs, a különböző Mátyás-tréfákat tartalmazó gyűjtemények, kalendáriumok, iskolás könyvek közvetítésével került. Csak 20. sz.-i népnyelvi szövegeink vannak Kálmány Lajos hagyatékában, Tóth Szőke Józsefné, Ámi Lajos és Gáspár S. Antal repertoárjában. Idegen változata nem ismert. – Irod. Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962); Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (III., UMNGy, XV. Bp., 1968).